Mondjuk menedzselj 50 RW usert akiket egy tucat zónára kell leszabályozni és akkor már nem ilyen 1xű. (Hozzá még VLAN, blbalbla)
De a legfontosabb érv, hogy tapasztalatom szerint nem célszerű az éles config-ot (amit a CLI is állít) basztatni (már persze, ha nem móricka példákból áll), mert bár látszólag minden rendben van, de a commit után van, hogy integethetsz.
És ez pár száz km távolságból nagyon fájdalmas tud lenni.
Így első körben a proba.conf-ot módosítom, load proba.conf, compare, commit és ha müxik, akkor save. Még arra is van mód (értelem szerűen save előtt), ha committal kirúgnám magam alól az 'ssh interfészt' és T idő belül nem férek hozzá a routerhez, visszatöltse az utolsó, még garantáltan működő config.boot-ot. Ezért célszerű, ha a config.boot garantáltan el tud indulni.
Lehet CLI only is használni, csak egy 200k-s konfignál elég sok időt lehet spórolni egy vim vagy mc használatával.
És mielőtt felteszed a kérdést, hogy miért akarok ilyen bonyolult konfigot egy ilyen kis xaron futtatni. Mert volt idő,amikor SFP csak a ER-Pro -ban meg az X-SFP -ben volt. Ma már ER4-et használunk branch-office eszközként.
Szóval amit GUI-n össze lehet kattintani (csak) arra jó az X. Szerintem.