( Hiena | 2020. 10. 26., h – 22:17 )

Az élet és a teremtettség nem zárja ki egymást. Mindig kontextusban kell vizsgálni a dolgokat. ha a földi életet nézzük, akkor több millió, egyással párhuzamos evolúciót látunk. Mindaddig, míg valamelyiknek a teremtettségére nincs elfogadható magyarázat, a véletlenszerűség a legjobb indok a létrejöttére. Miért? Mert akkor foglalkoznunk kell, azzal, hogy ki teremtette a teremtőt? Aztán a teremtőt, teremtő, teremtővel. És máris a elszállt a hipotézisünk komplexitása. A másik dolog, spontanitás. Azaz célzottan jött valami létre vagy cél nélkül? A cél nélküli létrejövetel mindig triviálisabb, mert nem kell foglalkozni a miértekkel. Ha egy vízcsepp cél nélkül hópihévé fagy akkor ez van, ha viszont célzottan nyolcsszögletű alakot felvéve fagy meg, akkor jöhetnek a miértek.

Ha már teremtettségről van szó, ez adott szinten elég könnyen tettenérhető. Pl. egy robot esetében lesznek olyan alkatrészek, amik nehezen magyarázhatóak véletlenszerű létrejöttel. Itt men a szemre gondolok, mert az faék egszerűségű összevetve egy CCD kamerával. De egy emberi izület is szimpla dolog, egy golyóscsapágyhoz képest.  De, ilyen lehet a túlságosan pontos másolás, variációk hiánya, túloptimalizáltság, túlspecializáció, szükségtelen alkatrészek, vagy épp az evolúció teljes hiánya. Természetesen van az a szint, aka. isteni szint, ami számunkra felfoghatatlan. Szösszenet ennek kapcsán.