( uid_21365 | 2020. 10. 26., h – 19:27 )

Hiába a színvonalas írás, meg programozói tudás, ha se hírnév se gazdagság.

Nem, nem hiába. Olyan vagy mint az anyám volt. Ő is ugyanezt fújta. Sajnos van egy embertípus - te is ezek közé tartozol - aki nem képes felfogni, hogy akadnak egyesek (mint én) akit az ALKOTÁS MAGA boldogít, és nem holmi „elismerés”, pláne nem a pénz!

Ezzel nem akarok úgy tenni, mintha az elismerés értéktelen volna, mintha az elismerés (meg a pénz) olyasmi volna aminek ne örülnék. Nanáhogy!

Épp csak ezek a szememben teljesen mellékesek magához az alkotáshoz képest.

Sőt, bizonyos értelemben maga az alkotás is mellékes, mármint az, létrejön-e. Ugyanis már maga a feléje vezető út is csodálatosan élvezetes!

Ezt a fentit kiemeltem mert annyira fontos. Ezt próbáld megérteni.

Egy magamfajta ember, aki így érez és gondolkozik, természetesen szintén tesz néha holmi erőtlen próbálkozásokat azért hogy megszerezze emellé a hírnevet is, meg a pénzt is... Aztán ez vagy összejön neki, vagy nem. Általában nem, ezt el kell ismerni. Idővel egyre ritkábban próbálkozik vele, majd feladja, mert látja, azért hogy ezeket elérje, annyi időt és energiát kéne rááldozni (s a siker még úgy se lenne biztos) hogy ez roppant mértékben menne az ALKOTÁS rovására, ami az ő fő célja, s amiről nem óhajt lemondani!

Ez van. Egy seggel nem lehet egyszerre két lovat megülni.

Most emiatt legyek szomorú? Úgy élek ahogy nekem tetszik. Időm nagy részében azzal foglalkozom ami nekem a legnagyobb örömet nyújtja. Neked sokkal több okod van panaszra, mert láthatóan még nem találtad meg az életcélodat, és megérteni is képtelen vagy azt a fajta boldogságot, amit a megtalált cél követése nyújt, s amiben én épp emiatt naponta részesedem.

Mert hiába emlegeted a pénzt. A pénz nem boldogít, sokan megmondták már, s bizonyság erre a sok milliomos csemete meg ünnepelt sztár, akiknek van pénzük egy rahedli, mégse boldogok, emiatt is süllyednek alkoholmámorba, kábszerezésbe, majd öngyilkosak is lesznek...

A pénz tehát nem boldogít. Az igaz, van a pénznek az a minimális mennyisége ami szükséges a boldoguláshoz, mert ha annyi sincs, a puszta létfenntartásért kell gürizned eszméletlenül sokat, ÍGY NEM MARAD IDŐD A HOBBYDRA. Az életcélodra!

Valamennyi pénz tehát kell, ez oké. Ami azonban annál több, az bár jó ha van, de a boldogsághoz már tulajdonképpen lényegtelen.

Nekem nem volt meg a fent említett minimálisan szükséges pénzem Magyarországon, s ez rohadtul szar volt. Most megvan. Még valamicskét több is mint ami a minimumhoz elégséges lenne, bár nem sokkal több. Így már minden oké. Eszemben sincs a még több pénzért hajtani! Akkor nem lenne időm alkotni.

Lett volna lehetőségem több pénzre. Hívtak New Yorkba, vezetői munkakörbe. NEM FOGADTAM EL. Tudtam, hiába lenne a pénzem sokkal több, az a munka annyira stresszes lenne hogy semmi időm nem maradna alkotni. Kell a fenének!

Ez a részemről tehát tudatos döntés volt. Az alkotást választottam a pénz helyett. Ha emiatt hülyének tartasz, a te dolgod, jogodban áll.

Mindezt amint látod abszolút indulatmentesen mondtam el, nem hatottak rám a mocskolódásaid. Sajnállak érte, s épp azért írtam le mindezt hogy hátha tanulsz belőle, elég fiatal vagy még hozzá.

A többire amit írtál nem válaszolok, ostobaságokra nem fecsérelem az időmet.