( uid_21365 | 2020. 10. 26., h – 00:21 )

Nos, itt engem egyáltalán nem a sebesség érdekel. Engem kifejezetten az érdekel, hogy a C az amit a legjobban értek, a Pythont annál sokkal kevésbé... igazából majdnem nulla szinten. Jó, konkrétan persze nem nulla a tudásom benne, de egészen biztos hogy még a „tehetséges kezdő” szintet se éri el, csak a „sima kezdő”-t, azt is csak nagy jóindulattal, s ha a fél szemünket még be is hunyjuk hozzá, miközben a másikkal is hunyorítunk, de különben is homályosan látunk mert valamiért épp könnyes a szemünk, ráadásul mindez alkonyatkor történik, egy hosszú alagút közepén, ami nincs kivilágítva...

Szóval, minthogy a C az amit tudok, emiatt ha tanulmányozni szeretném ezt a progit, ahhoz az a jó ha C-ben van meg. A Pythont már amiatt se tanulmányozhatom, mert idegrángás, dühroham, tüdőlötyögés és májhápogás jön rám ha az indentálásos marhaságaival kell törődnöm, és ilyenkor kizárólag amiatt nem leszek közveszélyes, mert az ámokfutásból az ámok bár összejön, de a futás nem, az idegroham miatt ugyanis paralizálódnak a végtagjaim, véresre harapom a nyelvemet, habzani kezd a szám, kifordul a szemem, és 48 óra után térek csak magamhoz, s még akkor is remeg minden porcikám... Mert hogy lehetett ilyen baromságot kitalálnia valakinek hogy az indentálás egy szintaktikai eszköz legyen... esküszöm, akármelyik eddig csinált programnyelvemben se volt ennyire elbaszott a szintaxis, mert ezzel semmi se versenyezhet negatív értelemben...

Ezt nem veszi be a gyomrom, bocs.

Szóval emiatt óhajtanám C nyelven. Egyáltalán, megpróbáltam feltelepíteni az LFS-emre, de új python kellett neki. Oké, felraktam azt is. Erre még mindig nem működik, mert valami már nem tudom milyen python modult nem talál... Kiderült az csak akkor települ ha valami nem tudom milyen másik programot már nem emlékszem milyen kapcsolóval fordítok le, ami persze nem azzal van fordítva nálam... Megcsinálhattam volna ezt is, de elment tőle a kedvem, majdnem az élettől is, és kimentem okádni a vécére. Hogy én ennyit kínlódjak egy szaros PYTHON programért?! Szórakozzon vele az akinek két anyja van...!

Egyáltalán, az én filozófiám az, hogy egy Linux környezetben az a TERMÉSZETES, a NORMÁLIS és az EGÉSZSÉGES, ha egy program sima C nyelve van írva és kész passz! Már a C++ is kisebb perverzitás a szememben, de azt mondom az még esetleg belefér, ha az embör gyermöke nagyon lusta, és hamar akar összecsapni valamit. Más azonban nem okés.

Emiatt van az is, hogy a vidir nevű programot ami eredetileg Perl nyelven van írva, eddig még minden saját nyelvemen újraírtam. Csak amiatt mert nem sima C. Bár amennyire emlékszem, valamikor régen megírtam C nyelven is, talán még megvan valahol valamelyik archivumomban... De a saját nyelvemen mégis jobb, azért, mert egy "rather complex" feladat, ezzel sok mindent le lehet tesztelni a nyelvem működéséből.

Szóval oké, ha valaki épp önmagának ír egy nyelvet, hobbyból, akkor oké ha egyes dolgok azon vannak megírva. Ezt felfoghatjuk egy nemes intellektuális játéknak. De amúgy, a Linux természetes nyelve, az „alapértelmezett”, szerintem a C. (az igazán sebességkritikus részeknél nyilván az Assembly, de most attól tekintsünk el).

Igazából ez annyira igaz, ezt annyira komolyan így gondolom, hogy még a Furor esetében is, meg a most íródó nyelvemnél is az van, hogy ESZMÉLETLEN energiákat fektetek bele hogy abszolút zökkenőmentesen lehessen pluginezni C nyelvű rutinokkal, hogy gyakorlatilag teljesen sima átjárás legyen a két nyelv között. Őszintén mondhatom minden túlzás nélkül, a nyelvemnek ez az a feature-je ami az abszolúte legjobban van kidolgozva, ami köré az égvilágon minden épül, ennek a szempontnak minden behódol, ez abszolút prioritást élvez!

Szóval a Linux nyelve a szememben a C. Még véletlenül se a Python. És nem is a Perl, bár ha nagyon muszáj a kettő közt választani akkor habozás nélkül a Perl, mert bár szerintem annak sincs semmi keresnivalója a Linux tájékán, de előnye hogy legalább nincs ilyen indentálásos hülyesége.

Ha ugyanis szkriptelni kell, arra ott a bash. Illetve azt rég el kéne felejteni és áttérni a zsh-ra mindenütt, de ez most mindegy. Igaz hogy az efféle szkriptek sebessége csapnivaló, és a szintaxisa ugyanúgy okádék mint némely korai nyelvemé, de ez végülis mindegy, mert szerintem ha bármi olyan feladat van ami bash-ban vagy zsh-ban megírva hosszabb lenne mint legfeljebb 3 képernyőoldal (sőt azon gondolkodom hogy ne 3 hanem 1 legyen a mérce...) akkor igenis tessék felülemelkedni a lustaságon és megírni azt C nyelven...

Továbbmegyek. Olyan C programokat kell(ene...) írni, ami elfelejti az összes idiótaságot ami a sima configure és make „fölött” van! Desőt még ennél is tovább megyek: a sima configure is felesleges! Tessék normális makefájlt csinálni, aminek a legelején ott van felsorolva az összes változó amit be kell állítani a helyi igényeknek megfelelően, aztán kész ennyi csókol anyád Mari!

Az igaz hogy a makefile szintaxisa is egy rémálom, alig van kevésbé elbaszva mint a Python (itt is van olyan perverzitás ám hogy bizonyos sornak muszáj tabulátorral kezdődnie... de szívesen kasztrálnám puszta kézzel is akár az a pasit aki ezt kitalálta...) de most már ez van, elterjedt, és attól semmi se lesz jobb ha erre egy másik elbaszott layert építünk, mert hiába, a make akkor is megmarad ugyebár.