( uid_21365 | 2020. 10. 25., v – 21:22 )

Értelmetlen kérdésre nem lehet válaszolni. Amit kérdeztél, ugyanolyan hülyeség, mint hogy "Hogy ityeg a fityeg".

Ezzel nem bántani akarlak, nem sértegetni, egyszerűen azt szeretném kifejezni, SZÁMOMRA ez tényleg ugyanaz a kategória.

Ugyanis, annak nincs értelme hogy „az élet hova tűnik a halálkor”. Gondolj bele, ez körülbelül olyasmi, mintha azt kérdezném tőled, hová tűnik az információ a számítógép memóriájából, amikor kikapcsolom, s így a RAM nem kap több áramot.

Az atomoknak és molekuláknak van egy rakás különböző variációja amikben kapcsolódhatnak egymáshoz. Ezek egy elenyészően kis részhalmaza képes arra, hogy bizonyos környezeti feltételek esetén ezen molekulacsoportról - azaz önmagáról - másolatokat készítsen. Ilyenkor azt mondjuk rá, e molekulacsoport „él”. Más környezeti feltételek mellett nem képes rá, ekkor azt mondjuk róla, „nem él”, illetve „élettelen”.

Akadnak olyan molekulahalmazok amik egyáltalán semmiféle külső feltétel mellett se képesek replikálódásra, ezek is élettelenek.

Végezetül pedig, ha egy az előző definíció szerint bizonyos környezeti feltételek mellett replikálódni képes molekulahalmaz (azaz „élő” molekulahalmaz) esetében ezen bizonyos változtatásokat eszközlünk (elveszünk belőle részeket vagy hozzáadunk valamit, stb) akkor elképzelhető hogy a továbbiakban már nem képes replikálódni, azaz élőből élettelenné válik. A tevékenységet amit végeztünk ekkor, amivel élőből élettelenné alakítottuk át, úgy nevezzük hogy „megöltük” azt a molekulahalmazt.

Nincs értelme hát a szememben annak, „hova tűnt az élet”. Az élet a molekulák bizonyosfajta rendezettsége. Ha a molekulák másfajta rendezettséget vesznek fel - például a fejemet alkotó molekulák a testem többi részét alkotó molekuláktól 20 méter távolságra kerülnek - akkor az élet megszűnik. Vagy legalábbis erre jó esély van. Ha most megkérded hogy „de hova tűnik a rendezettség”, akkor visszakérdezek egy ugyanilyen értelmes dolgot: Kiszera méra miért bávatag s ha igen hogyhogy nem?