Ezek mind nagyon jó kérdések, azonban egyáltalán nem látom bizonyítottnak, hogy az volna a válasz, amit sugallsz, nevezetesen hogy pont ugyanaz egy robot összerakása, mint egy utód nemzése.
Számomra az életről való gondolkodásban az öntudat a kulcskérdés: ugyanis semmilyen fizikai folyamatot nem térképeztünk fel - és ötletünk sincsen, hogy hogyan lehetne egyáltalán feltérképezni -, ami az anyagi világot a tudattal, én-érzéssel összekötné. Így tehát bizonyosak vagyunk benne, hogy a saját életünk szempontjából kulcsfontosságú jelenségről semmit nem tudunk, semmilyen módon nem tudjuk tudományosan vizsgálni.
Innentől kezdve az olyanfajta okoskodások, amik abból indulnak ki, hogy az éntudat csak a bonyolultság manifesztációja, ami valamilyen mágikus módon (mégis hogyan????) megjelenik a bonyolultsággal, engem csak mosolyra fakasztanak, de többé nem tudok ezekben hinni.
Még azt sem mondom, hogy az éntudat az élettel 1-1-ben biztosan összefügg, hogy ne létezhetne egyik a másik nélkül. De valamiért eléggé valószínűnek tartom (bizonyítani nem tudom, és még kísérletet sem tudok elképzelni, amivel vizsgálható volna).
Az Occam borotvája típusú érvelést azért nem tudom elfogadni, mert az rendre kihagyja az éntudatot, mivel annak nincsen meg a fizikája, és ezért az Occam borotvája szerint legésszerűbb nem beszélni róla. Viszont mégis egyértelműen létezik, maga számára mindenki bizonyítani tudja ezt. A világképünk tehát annyira hiányos, hogy botorság túlzott önbizalommal kijelenteni lényegében vizsgálhatatlan dolgokat.