( uid_21365 | 2020. 10. 18., v – 15:02 )

Szerkesztve: 2020. 10. 18., v – 17:09

Tetszett az írásod, egészen addig amíg a vegán csaj gondolatát nem kezdted idézni. Ugyanis elfeledkezel (ő elfeledkezik?) arról, hogy az ember táplálkozása és intelligenciája koevolúciósan alakult ki, azaz párhuzamosan és egymást segítve. Így fokozatosan alakult ki a fajunk olyanná, hogy képesek legyünk elejteni (intelligenciánknak hála, a készített eszközökkel) nagytestű állatokat is, a húsukért.

Ha kitennének engem meztelenül a vadonba, első dolgom lenne például egy jó erős husángot keresni. Ez máris eszköz. Bár szánalmasan szar eszköz volna egy oroszlánnal szemben, de azért mégis, máris sokat segítene, számos olyan állatot lebunkózhatnék vele amit aztán megehetnék. Ha találok egy dögöt, feltehetően a belőle lakmározó hiénákat is elriaszthatnám vele, ha nincsenek túl sokan, így megmaradna a dög nekem. Éles peremű követ is kereshetek, kőkésnek, amivel a dögöt feldarabolhatom. A döghústól jóeséllyel nem lennék beteg, mert az emberi gyomor rém savas, ilyenné evolveálódott, épp a patogének semlegesítése érdekében.

A következő lépés az volna hogy ne csak husángom legyen de dárdám is, azaz egy hegyes követ a bot végére kötni liánokkal. Ez már rafkós dolog, mert erősen kell rögzíteni a követ, de némi kísérletezés után sikerülne. Ezután következne hogy megpróbálok íjat-nyilat készíteni. Ez is sikerülne, nyilván persze az első készítmények rém kezdetlegesek volnának. De működne, sok állat ellen. Hetente egy nagytestű állatot azért vélhetőleg már sikerülne elejtenem vele, akkorát, hogy elég legyen a húsa a következő hétre.

Abban mindenképp egyetértek veled, hogy a feldolgozott készítményeket kerülni kell, és abban is hogy hallgassunk a testünkre. A macskateszt is jó ötlet, bár attól tartok nem mindig működik. Akadnak a környékünkön kóbor cicusok, szoktam nekik néha kaját kitenni, de sajnos látom olyan büdös vackokat is megesznek néha amit még én se, minden carnivore lelkesedésem ellenére se.