Attól függ, mit értesz a vágyak uralása alatt. Nyilván kell szabályozás: nem lopunk a boltból, nem erőszakolunk meg egy nőt, nem vágjuk pofán azt, aki beszólt. Viszont az elfojtás, az az eset, amikor mindkét fél vágyik megélni a szexuális örömet, mégsem teszi, az nem erkölcsösség, hanem ostobaság.
Mi más a képmutatás, ha nem az, hogy létezik egy olyan norma, aminek bár megfelelni [már] nem tudnak az emberek a gyakorlatban, de ennek ellenére a nyilvános térben magát a normát helyesnek vallják és azt h maguk megsértik ezt normát szégyenkezve hallgatják el?
Szerintem nem ez a képmutatás, hanem az, hogy fenntartanak egy olyan normát, aminek semmi értelme, hiszen nem akarják betartani, a norma szorít, a norma nem jó, csak gyávák ahhoz, hogy kimondják: ez a norma butaság, revízióra szorul. Azért, mert könnyebb megalkuvónak lenni, belesimulni a tömegbe, konfliktusosabb forradalmárnak lenni. Tehát hozzájárulunk a rossz, meghaladott norma fenntartásához, miközben érezzük, hogy az rossz, éppen ezért egyénileg nem tartjuk be. A vicces, hogy egyénileg már szinte senki, azaz a valódi norma már rég más, de a kimondás terhét senki sem vállalja fel, mert mit szólnak majd. Mit is? Más is örülne.
Én azt állítom, hogy ez az állapot egy szerencsésebb stáció ahhoz a leromláshoz képest, amikor már annyira fellazul és elmálik minden, hogy a gátlástalanságnak szabad folyást engedve az emberek már egyenesen büszkék lesznek a norma ellenes viselkedésükre a nyilvános térben is. Illetve ezt azzal pontosítva, hogy tulképp azt fogják szégyellni, hogy egykor a norma nem-követés miatt szégyenkeztek egymás előtt. Ez utóbbi okból ez a stáció alapvetően nem norma-ellenes gondolatok által meghatározott, hanem direkt gátlástalanság által.
Fenét! Nem normaellenes, csak ki kellene mondani, hogy az nem norma, ami kellemetlen. Mi lazul fel? Mi málik el? Mi ez az értelmetlen bullshit, amit leírtál ide minden indoklás nélkül? Mert egy kielégült ember bizonyára rossz, míg egy frusztrált, kielégületlen, agresszív barom meg jó a társadalomnak. Bizonyára. Meg az egyénnek. Ja, hát az sem.
Mondjuk pl "make love, not war" jelmondat is egy ilyen álnokság
Valóban az, mert a konfliktusok korábbi történelmi sérelmek kapcsán, politikai, életmódbeli, hatalmi, területi természetűek, így semmi köze a szerelemhez, szexhez, hacsak az nem, hogy a háború elveszi ennek lehetőségét, meg az életét is.
Ennek beért "gyümölcse" az értetlenkedésed a pornós ribi elítélése felett.
Még mindig nem világos, mi a bajod azzal, hogy valakinek benőtt a feje lágya, s tenisz edzőként jó. Sokkal inkább gondnak érzem, hogy az álszent, prűd szemléleteddel képtelen vagy megbocsátani, mennyivel egyszerűbb ítélkezned, leribancoznod egy nőt a múltja miatt. Ugye megvan János evangéliumának 8. fejezete? Olvasd újra!
Az utolsó bekezdésedre nem írok semmit. Villamosmérnökként ennél földhözragadtabb vagyok. Nem kifogásokat keresek arra, hogy ami jó, azt miért ne éljem meg, és hasonlók.