( uid_21365 | 2020. 09. 17., cs – 20:08 )

Szerintem ha valaki <20 évesen nem tudja, mihez kezdjen magával, azzal az égvilágon semmi baj nincs. Az ember 18-19 évesen nyugodtan facebookozzon, csajozzon, bulizzon, bőven ráér utána is ~50 évet szopni a gyárban/irodában.

Én már ötödik és hatodik általános iskolás korom közt a nyári szünetben megírtam életem első (sci-fi) novelláját, még ha mai szemmel nézve szerintem is rém primitív volt. De legalább már alkottam valamit, ha csak kezdetlegeset is, kezdőként!

Gimnazista koromban meg már komolyan dolgoztam az első regényemen, holott ugye tudjuk, az is még bőven az általad megjelölt 20 éves kor alatt van.

Az meg hogy

bőven ráér utána is ~50 évet szopni a gyárban/irodában

nem is tudom hogy jön ide. Mintha semmit nem értettél volna meg abból amit korábban írtam! Fogd fel végre hogy az ALKOTÁS a szememben nem az, ami az izzadtságszagú (ha átvitt értelemben is) NAPI ROBOTOLÁS!

Az alkotás mindig olyasmi amit örömmel végzel! És azért örömmel, mert MAGAD DÖNTESZ ÚGY, és ÖNKÉNT, hogy megcsinálod!

Ettől persze még lehet az alkotás nehéz, lehetnek alkalmak amikor félredobod és a pokjolba kívánod, stb. Voltak ilyen pillanataim nekem is a programnyelveim készítése közben, tudom milyen az. De ÖSSZESSÉGÉBEN ha az EGÉSZRE tekintünk, mondjuk „holisztikusan” mert ez olyan divatos jelző manapság, az Alkotás igenis ÖRÖM. Ha nem volna az, nem csinálná az alkotó, hiszen NEM KÖTELEZŐ, ez NEM KÉNYSZER!

De amit írtál hogy gyárban/irodában szopni, na az igenis kényszer. Hiába mondhatsz fel, a lényegen nem változtat mert akkor legfeljebb egy másik helyen fogsz szopni. Hogy épp hol az valóban nem kötelező, de az nagyonis hogy valahol muszáj, hiszen meg kell élj valamiből. Az tehát nem alkotás!

Nyilván, ettől még maga a gyár ahol dolgozol simán lehet hogy valami nagyon hasznos dolgot ALKOT, de az nem a TE alkotásod, hanem azé aki azt a gyárat alapította, a tulajdonosáé, stb. Illetve talán még azé se, ha nem törődik vele csak feléli a befolyt hasznot.