A múlt determinisztikus abban az értelemben, hogy hiába vágyunk egy, a nézetem szerint a jelennél fejlettebb, múltbeli állapotba, az a kívánt állapot sem tud ellenállni a létrontásnak, mint ahogy ezt történeti síkon kénytelenek vagyunk belátni: ismét ide jutnánk.
Én arra gondoltam/utaltam itt, hogy ha eltűnne minden tudományos eredmény és ismét szeretnénk pl. GPS-t használni, akkor bizony ismét fel kellene találni a speciális- és általános relativitáselméletet. Enélkül egyszerűen nem tud működni a GPS rendszer, mivel az univerzum mit sem változott, ugyanúgy meggörbül a tér a Föld körül, és máshogy jár a műholdakon az atomóra, mint a felszínen.
De ugyanezt nem lehetne elmondani pl. a vallásokról, mivel azok ad hoc kialakult dolgok. Ha eltűnne hirtelen minden vallás a Föld színéről, semmi sem garantálná, hogy ugyanazok fognak ismét kialakulni. Nincs egy olyan "vallási GPS"-szerűség, aminek működéséhez el kellene érni valami univerzális, nevezetes eredményt.
A jövő felé fordulást, mint lehetőséget, inkább ne is említsük meg, mert a szemléletből következően az csak további alászállást ígérhet: ami új, az rossz!
Ezt honnét vetted? Én minden nap új dolgokkal foglalkozom. Csak azt mondtam fentebb, hogy egy tudomány nélküli jövőbeli társadalom rövid távon kihalásra van ítélve. Ez a társadalom innen nézve rossznak és életképtelennek tűnik még a maihoz képest is.
Belátható, h nincs teljes specifikáció, mert az maga a működő program kódja. Így nincs teljes tudomány sem, mert az maga lenne a valóság.
Ebben teljesen egyetértünk. Akkor lehetne megérteni a teljes univerzumot, ha képesek lennénk saját univerzumokat létrehozni, amiket saját kedvünk szerint állíthatunk be, majd lefuttatva egy "szimulációt" összevethetjük a saját univerzumunkkal. Pár sci-fi már feldolgozta ezt a témát.
Ha lenne, felmerülne a kérdés, hogy akkor hol van a tudomány? Tehát van a valóság és ezen kívül valahol van a tudomány ami leírja teljes egészében a valóságot? Vagy van a valóság és akkor ezen belül van a tudomány ami leírja a valóságot?
Ez egy jó filozofikus kérdés. Ebben az esetben ugyanis az univerzum minden egyes alaptörvényét te állítottad elő. Azonban ezek összessége létrehozhat komplexebb struktúrákat is, aminek vizsgálata/megmagyarázása már lehet tudományos kérdés.
Ha már szóba került a mérés: alapvető probléma, hogy a méréshez szükséges eszköz megváltoztatja a mérendő dolog környezetét v. épp magát a mérendő dolgot és ezzel torzítja az eredményt.
Ez a probléma csak a kvantum világban jön elő lényegében, attól, hogy megméred az asztalod méretét, ne befolyásoltad a tárgyat semmilyen mértékben.
Még érthetőbb hasonlattal, ha valaki le akarja írni a hegyi gorillák viselkedését és odautazik, h megfigyelje őket, akkor a tapasztalatai nem arra fognak vonatkozni, hogyan élnek azok általában, hanem arra, h hogyan élnek amikor megfigyelik őket. Lényeges különbség!
Mármint a gorillák érzékelik, hogy megfigyelik őket, vagy úgy érted, hogy nem lehetünk benne biztosak, hogy a megfigyelt időszak alatt ugyanúgy viselkednek, mint más időszakok alatt? Az előbbi esetnél természetesen a megfigyelőnek el kell rejtőznie a populáció elől, ha természetes viselkedésüket akarja megfigyelni. Utóbbi esetben meg statisztikai alapon kell meghatározni, hogy milyen mennyiségben kell megfigyeléseket végezni, hogy elfogadható legyen a bizonyosság.
Hol a tudomány helye a világban? Mennyiben torzítaná a világ leírását, azzal ha helyet foglalna benne?
Ezt is feldolgozták már pár sci-fiben, kedvencem Asimon pszichohistóriája. Ott az volt az alaptétel, hogy csak úgy működik a pszichohistória (~ emberi történelem statisztikán alapuló előrejelzése) ha nem tudnak róla az emberek. Mivel a tudományt is emberek végzik, így elkerülhetetlen, hogy ne legyen visszahatása a társadalomra. Kisebb-nagyobb mértékben, illetve gyakran nem azonnal.
Itt nem csak a mértékegységet hagytad le, hanem azt is elfelejtetted megemlíteni, hogy ez pl nyomásfüggő. Ez az un. tudományos tényeknek közös jellemzője: nem lehetséges véglegesen specifikálni a szükséges feltételeket a tudományos állítás reprodukciójához, mert a tudomány nincs ismeretében a mindent tudásnak, és idővel mindig újabb olyan szempontok merülnek fel amik meghatározásával bővíteni szükséges a specifikációt vagy akár az egész állítást kell elvetni miattuk.
A tudás természetesen véges. Nem tudhatjuk, pl. hogy nincs-e valami számunkra láthatatlan, magasabb rendű dimenzió, aminek mi csak egy alacsony dimenziós vetületét látjuk. Azonban amíg működnek a viszonylag egyszerű fizikai törvények, addig nincs okunk feltételezni, hogy léteznének ilyenek (vagy legalább hogy hatással lennének az adott jelenségre).
Igen, kell a nyomás is az olvadásponthoz, de az általad felvázolt anti-tudományos társadalomban biztos nem tudnának előállítani 10 MPa nyomást, hogy elkezdjen (egy darabig) csökkenni az olvadáspont (itt a fázisdiagram referenciának). Írhattam volna más mérést is (pl. fénysebesség vákuumban), de arra se lenne képes egy tudományellenes társadalom. Jeget mindenki meg tud olvasztani és megmérni a hőmérsékletét, ami nem fog függni attól, hogy éppen mit mond az adott vallási vezető.
A "tudományos tény" szintagmához kapcsolódó társadalmi bizalom az egyik olyan dolog ami erős felülvizsgálatra szorul. Szerencsére nem kell az állami karhatalmat igénybe venni ehhez, természetes úton is bekövetkezik, mint a korábban hivatkozott konferencia példája is mutatja.
Ilyen "konferenciák" mindig is voltak, de attól még nem lesz igazuk. Van egy bizonyos réteg, akik fogékonyak az ilyesmire (oltásellenesek, laposföldesek, Qanon), így mindig lesz rá igény, mert üzletileg megéri. Némelyik konteó ártalmatlan, némelyikbe akár bele is halhatnak (rosszabb esetben nem csak maguk, hanem ártatlanok is, pl. oltásellenesek gyerekei). A maszkellenes konferencián lesz vajon olyan, aki maszkot fog viselni? Ha valaki köhög egyet a hallgatóságban, meg fog fordulni a többiek fejében, hogy vajon fertőzött-e, mégse konteo az egész?