Az „önálló nemzetállamok szövetségével” mint koncepcióval rengeteg probléma van. Ha ugyanis nincs egy központi hatalom, aminek mindenki engedelmeskedni KÖTELES (ez nem okvetlen jelent diktatúrát, mert e hatalmat meg lehet választani és lecserélni demokratikusan X évenként) akkor pont az lesz mint most van az EU-ban: végtelenségig folyó tárgyalások, gyakran minden eredmény nélkül, emiatt e „szövetség” tetszhalott állapotba kerül, nem fejlődik vagy iszonyú lassan, s így más országok leelőzik! Nézd meg ezzel szemben az USA-t, mennyivel hatékonyabb! És bár szégyellem ezt mondani de Kína még hatékonyabb. Még nem érte be az USA-t de majdnem, látható hogy még sebesebben fejlődik, egyszerűen mert ott még erősebb az integráció! (Azaz egyetlen, erős központi hatalom van. Igaz hogy diktatúra, de most az általam elemezgetett szempontból ez mindegy).
Aztán, ha nem egyetlen nagy, erős birodalom van hanem az általad fejtegetett „szövetség”, az felveti annak lehetőségét, hogy e szövetséget „meghackeli” valami külső hatalom, azaz a benne levő egyik-másik államot a maga oldalára állítja, nyíltan vagy titokban. Jelenleg is ÉPP EZ VAN, tudniillik Putyin megvette kilóra Orbánt, de el tudom képzelni Lengyelországban is erős a befolyása bár nem ennyire nyílt. És Orbánt a kínaiak is „egyre jobban megveszik”, úgy tűnik, bár ez utóbbi folyamat még az elején tart. Függetlenül attól hogy Orbán politikáját jónak látod-e, azt el kell ismerd, ő az egyik legnagyobb kerékkötője az EU további integrációjának. Ismétlem lehet hogy te ennek örülsz de most ez nem számít, a lényeg hogy ő ezt csinálja, azaz nyilvánvalóan nem tesz jót az EU-nak. (mármint az Európai Egyesült Államok koncepciójának). Emellett egy rakás más progresszív javaslatot is elkaszál. Ha az USE létrejött volna már, egy erős központi hatalommal, O1G ezt nem tehetné meg, és sokkal gyorsabban születnének a döntések, az EU világpolitikai tényező lehetne rövid időn belül... Így azonban lényegében egy nulla, és ez szégyen, na!