( rpsoft | 2020. 08. 14., p – 08:34 )

Az ivóvizet is klórozzák, a konyhasó meg nátrium-klorid ugye, aztán mégsincs tőle bajunk.

Azért, remélem, te is tudod, hogy ezeknek a klórvegyületeknek a kémiája teljesen más. A konyhasó, NaCl, egy erős sav (sósav, HCl) és egy erős lúg (NaOH) sója. Az eredmény egy ionos kristály, vízben oldódik. A konyhasó kötése erős (nem nagyon esik szét, nem nagyon reagál mással). Tartósításra az ozmózis miatt alkalmas: vízelvonó tulajdonsága miatt kiszárítja a dolgokat.

A klóros fertőtlenítőkben (pl. hipó, NaOCl, klórdioxid, ClO2) a klór és az oxigén közötti kötés gyenge, könnyen elbomlik, a bomlástermék naszcensz (nem molekulás, hanem atomos) oxigén és konyhasó. A naszcensz oxigén nagyon reakcióképes (mert nem kell a reakciókhoz aktivációs energiaként betenni az O2 molekula kötési energiáját), erős oxidálószer, ezen alapul a hipó fertőtlenítő hatása. Ha a szervezetedbe kerül, az oxidáló hatása miatt rákkeltő, egyébként meg elég mérgező is. De a csirkeklórozással egyáltalán nem az a baj, mert mire a csirke (vagy az ivóvíz) hozzád került, ez már lebomlott, a naszcensz oxigén vagy oxidált valamit (bacit, csirkét), vagy molekulákká ált össze. A baj az, hogy arra alkalmas, hogy koszos körülmények között tartott és levágott csirke is elálljon. (Ezzel együtt a kekszben lévő zsír, és pláne a cukor, hamarabb fog megölni.)