de simán el tudom képzelni, hogy számukra az, hogy ha vissza kell kérdezni, az nagyobb szégyen
Ezért indítottam úgy, hogy vélhetően kulturális okai vannak.
Megjegyzem, előző munkahelyen nálunk az interjú egy teszttel kezdődött, mindig kihangsúlyoztuk, hogy ha kérdés van, tegye fel nyugodtan, felénél is oda szoktunk menni. Többször volt, hogy kiderült, hogy van kérdés, már mindjárt az elején volt, csak cikinek érezték, hogy kérdez-e. Mi meg pont erre voltunk kíváncsiak, hogy mer-e kérdezni.
Amikor még tanítottam, akkor új osztálynál volt néhány ilyen tesztem, volt ilyen is, de a legnagyobb sikere annak volt, amikor kaptak egy tesztlapot, rettentő sok utasítással és kérdéssel, amihez lehetett mindent használni, viszont úgy kezdődött, hogy figyelmesen olvasd el az összes kérdést és utasítást és csak utána kezdjed el kitölteni. Az első pont az volt, hogy írd fel a neved a papírra, az utolsó utasítás meg az volt, hogy csak ezt és az első utasítást kell végrehajtani a többit hagyd figyelmen kívül és tedd fel a kezed. Na, osztályonként 2-3 volt, aki 3-5 perc után feltette a kezét és beadta, a többiek meg irigyen néztek, szorgosan dolgoztak, aztán 30-40 perc múlva elkezdtek bazmegelni.