Amilyen szószátyár vagyok, egészen biztosan telespammelem majd a HUP-ot a Minixes tapasztalataimmal - de értelemszerűen csak ha áttértem rá... A fentiek fényében azonban ez egyhamar nem fog bekövetkezni. (tehát nem az én hibámból...). Mert ahhoz ragaszkodom hogy legyen natív 64 bites memóriakezelése, nem akarok mindenféle „kompatibilitási üzemmódokkal” veszkődni... a franc az összes ilyesmibe, ez épp az egyik oka annak hogy elkívánkozom a Linuxtól, mert túl sok itt már a „köztes réteg”, az „abstraction layer”...
Nekem már az se tetszett hogy a Grub1 -et lecserélték Grub2 -re de azt még lenyeltem valahogy. Aztán jött a pulseaudio, aztán a systemd, most amikor már nagyjából kezdem kiismerni az X-et legalább alapfokon hát érik egy Vayland váltás... Tele van a tököm a „fejlődéssel”!
Ez egyébként az egyik oka annak hogy LFS-t használok. Az „én” disztrómban nincs se pulseaudio, se systemd... Grub2 az van, ott lusta voltam...
De tényleg megunja az ember idővel az LFS tákolását is, na. Amíg azonban nincs Minixem, muszáj leszek vele...
Egyszer megpróbáltam egy BSD-t felrakni de becsületesen bevallom már a telepítésnél elakadtam. Nem emlékszem már rá mi volt a gond, annyira nem izgatott, rögtön feladtam az első kudarcnál. Nyilván ha kitartóbb vagyok biztos megoldottam volna idővel... elvégre, a Linux se volt könnyebb az elején amikor zöldfülü voltam, emlékszem rá. De igazából nem sokra mennék a BSDüre váltással az az érzésem. Alapvetően nem sok a különbség úgy „érzésre”. Jó, elismerem, laikus vagyok, de most így gondolom. A Minix más, az mikrokerneles... Csak az a baj hogy lassan készül mint a Luca széke...