Örülök, én is úgy vélem, hogy nagyon egy rugóra jár az agyunk. A rituálékról eszembe jutott egy régi sámán történet. Nem biztos, hogy pontos, már nem emlékszem kitől halottam, de nagyjából így hangzik:
A sámánt elhívja a gazda, mert beteg ez egyik jószág, hogy gyógyítsa meg. Meg is jelenik az egyik tanítványával. Bemennek a karámba, a sámán pedig eligazítja a tanítványt. Beállítja a sarokba és elmondja, hogyan koncentráljon az állat problémájára és hogyan gondoljon a gyógyulására. Bejön a gazda is. A sámán elkezd dobolni, énekelni, zsályát füstöl, táncot lejt és varázslatos mozdulatokat tesz. Mikor végeznek és elindulnak haza, így szól hozzá a tanítvány:
- Sámán én koncentráltam az állatra, tettem amit mondtál, de nem mondtad a táncot és éneket. Azt is kellett volna csinálnom?
- Nem, arra semmi szükség nem volt, az csak a gazdának szólt.
Profánul, rosszabb pillanataimban azt gondolom, hogy egy állat előbb átéli Istent, mint néhány embertársunk :)
Nem tudom, hogy ismered-e David R. Hawkins munkásságát? Én igen érdekfeszítőnek tartom a könyveit, láttam előadását is. A tudatszint rendszere alapján „kalibrálva” van kereszténység. Természetesen nem egy értéket kapott, hanem koronként, egyházanként, a Biblia meg részenként van értékelve. Akár egy gondolatot is lehet „pontozni” a rendszerével. Igen érdekes a végeredmény.
A tudattérkép nagyjából ez :https://hawkinstanitasok.wordpress.com/about/a-tudatterkep/
A kereszténység értékelését meg itt találod: https://hawkinstanitasok.wordpress.com/2011/08/14/nehany-kalibracio-hawkins-konyvebol/
Ez nagyon egybevág azzal amit én is gondolok. Ja és a kapitalizmus is értékelve van.
Amit mondasz, hogy a tudomány hitté lett emelve és a kapitalizmus a megtestesülése, pont így gondolom én is. Zárójelbe megjegyzem, hogy a tudományos világ működése is megér egy misét, lassan tényleg egyház lesz belőle. Nekem van egy olyan érzésem, hogy az ipari és tudományos forradalom elején a tudományt egyfajta messiásnak élték meg és azt hitték, hogy a következő ezredfordulóra megold minden problémát. Ez lassulva ugyan, de eltartott majdnem a 80-90-es évekig. Most, amikor jó ideje semmilyen jelenős tudományos eredményt nem értünk el, ez a „hit” meginogni látszik. Mielőtt valaki felhorkanna ezen, a jelentős alatt, alapvető új felfedezést értek, és nem a meglevő tudás finomítást. A tudomány a lélekről semmit sem tud továbbra sem, ez az oka többek között, hogy az orvostudomány nem éppen rohamtempóban számol le a civilizációs betegségekkel. A sebészetet leszámítva, némi túlzással, nem fejlődik semmit, nem véletlenül akar minden orvos sebész lenni. Elektromos változata meg már a Ford T modellnek is volt. A repülés, űrhajózás fejlődése is nagyjából semmi, a társadalomtudományok haszna pedig zéró. Kezdenek előjönni az árnyoldalak, a vegyipar mindent megmérgez, szemét mindenütt, és lassan lakhatatlanná tesszük a bolygót. Ez nyilván ki van sarkítva, csak azt próbálom szemléltetni, hogy lassan rádöbbenhetünk, hogy a tudomány nem fog megváltani minket. Az új hitünk inog, lassan ideje váltani, illetve visszatalálni arra amit már eddig is tudtunk.