Az őshitünk valóban töredezett, de meglepően sok minden maradt fent az üldöztetés ellenére, főleg a Rábaközben és a felvidéken. Ez azonban nem akkora probléma, mert a hiányzó részeket elég jól ki lehet következtetni más népek tudásából. Az afganisztáni pastunvali például kísértetiesen hasonlít a mi régi „jó szomszédság törvényükre”. A bölcsesség olyan mint egy hegy, ahogy jutsz egyre feljebb és feljebb, úgy kerülsz egyre közelebb a többiekhez és a csúcson minden összeér. Gond nélkül helyreállítható lenne az ősi tudásunk, ha lenne rá szándék.
A „modern” világvallások nincsenek a csúcs közelében sem, sajnos alapvető problémákkal küszködnek, és nagymértékben egyszerűsítették és eltorzították az ősi tudást. Ezalatt értem például azt, hogy keresztény megváltáshoz nem szükséges a tett, elég a hit. Ha rablógyilkos vagy, elég a bűnbocsánat, és megkapod a megváltást. Hát az eleink ezt nagyon nem így gondolták. Eleve az „egy élet rendszer” olyan béklyó, amiben nem oldható fel nagyon sok alapvető kérdés. A kizárólagosság hirdetése meg egy alapvető konfliktusforrás. Az ősink például úgy tartották, hogy ha hadakozol, eszedbe se jusson Istenhez fohászkodni, mert az ellenségeid is az ő gyermekei, nem kérhetsz egy szülőt, hogy válasszon, rosszabb esetben még fel is bosszantod. Eleve az offenzív hadakozás bűn volt.
Ha azt mondanám, hogy a Büün egy olyan egy Isten hit, amiben sok isten van, akkor a többség csak röhögne rajta, pedig ez így van, de ennek a megértéshez egy egészen más Isten értelmezés szükséges. Ez jóval összetettebb, mint a „kaporszakállú” változat. Óriási különbség még a dinamikusság, az eleink teret hagytak a változásnak, nem voltak dogmák a hitben, mivel alapvetően tapasztalati vallás volt. A legfontosabb különbség mégis, talán a politizáltság volt, illetve annak a hiánya, a természeti hitek nem törekedtek politikai hatalomra. Véleményem szerint a kereszténység is itt csúszott félre, Krisztus tanításában nem nagyon találtam erre utalásokat.
A természettel való kapcsolatban nem teljesen értek egyet. Az ős vallásokat szokás természeti vallásoknak is nevezni, pontosan a természethez való viszonyuk miatt. Itt egy kardinális pont található, miszerint a természeti vallások mellérendelőek, a „modern” vallások pedig alá-fölé rendelőek. Nem mindegy, hogy a természet részének tekintjük magunkat, vagy annak az urának. Sokan gondolják azt, hogy a természet tönkretételének ez szellemi alapja. Kicsit elcsúszott teológiai irányba a dolog, nem volt célom senki hitének a megbántása, de úgy vélem a kritika merev elutasítása, nem a bölcsesség útja.
A zülléssel alkotott véleményeddel teljes mértékben egyelték. A nyugat nihilista lett, amikor a szekularizációval kicsúszott a spirituális talaj a lába alól. Ebben sajnos a kereszténység felelőssége szerintem elvitathatatlan. Sajnos egyfajta értékrend vákuum alakult ki, amit mindenféle agyrémmel próbálunk feltölteni és nem átallunk ezt tudománynak nevezni. Még a tejesen alapvető jót sem tudjuk a rossztól megkülönböztetni. Ez érhető tetten mindenhol, többek között a multicégek viselkedéseben is. Nincsenek szellemi vezetők akik irányt mutatnának, a lelketlen és céltalan (spirituális értelemben) cégek lettek az mérvadóak. Jöttment celebek, meg vloggerek, vagy mik, veszik a bátorságot, hogy minden alap nélkül osszák az észt, ennek egyenes következménye a mostani állapot. Én Petőfivel értek egyet „Habár fölűl a gálya, S alúl a víznek árja, Azért a víz az úr!” Csak az a probléma, hogy a változás mindig forradalom szerű, nemigen találni a történelemben olyan rendszert amelyik önként megváltozott. Ehhez viszont egy olyan mértékű züllés szükséges ami kiváltja a változásra az igényt. Ez történik most.