( bolond | 2020. 07. 08., sze – 00:40 )

Persze, jó lenne, ha a rendszer telepítőjében pár kattintással ki lehetne választani, mire akarod a gépet használni, és aztán a céljaidnak tökéletesen megfelelő szoftverek települnének.

amikor a windowsban még a shareware nero-val keleltt bíbelődni, akkor linux alatt a default file managerben lehetett cd-t írni

Kontextusba helyezem: Windowsra volt többféle működő megoldás, még ha fizetős is (emlékeim szerint a legtöbb íróhoz a gyártó mellékelte valamelyik íróprogram valamilyen "felszereltségű" változatát), a linuxos írás meg az írók egy kis részével talán működött (régen a "hardvert venni tudni kell" nem azt jelentette, hogy nem működik egy sokadlagos funkció, hanem azt, hogy kb. semmi sem működik).

Hehe, akkoriban Linuxra az egyetlen jól használható file manager az MC volt, a default file manager meg valamelyik szar a sok közül (melyek így vagy úgy valamiért a Windows Intézőt másolták az MC vagy a TotalWindows Commander helyett).

Az a helyzet, hogy amíg a nagy cégek nem tolták be a pénzüket a "Linuxba" + Shuttleworth a marketingbe, addig alig volt rá hétköznapi ember számára írt szoftver, főleg nem benne egy disztró alaptelepítésében, választékra (minőségire) meg gondolni sem lehetett, cserébe szoptál, ha nem Linuxhoz vetted a hardvert. Ezzel szemben Windows esetén nem kellett annyira figyelni, milyen hardvert veszel, és a szoftverekből is volt választék. Persze húsz év és elköltött dollármilliárdok után könnyű döngetni a mellet, de az igazság az, hogy a "Linux" szoftverellátottsága régen katasztrofális volt (különösen az egyszeri felhasználó számára), miközben a windowsos piacon diverzitás és verseny volt.