Régen valamikor olvastam Drábiktól egy média kritikai szöveget. És abban szerepelt h az iparág (infotainment) már rég nem azt tekinti feladatának, h a valóságban történő eseményekről tájékoztassa a jónépet, hanem h magát a valóságot egyre nagyobb mértékben ő maga állítsa elő számunkra. Ezt most csak előre akartam bocsátani, mert az igazi témám, egy hasonló, de lényegesen drámaibb változásról szólna.
Ugye tele vagyunk un. multinacionális vállalatokkal, és ezeknek az entitásoknak a valóságban betöltött szerepe valami oknál fogva nincsen a szükséges és elvárandó szinten meghatározva és szabályozva. Persze vonatkozik rájuk egy csomó jogszabály, de ezek nem összehangolt szabályok, hanem egy adott szakterület szempontjából írnak elő dolgokat, mint pl. adózás, környezetvédelem, munkajog stb. Na most azért a helyzet az, h ezek az entitások az életünk meghatározó részeivé váltak a leglényegesebb síkokon is. Tőlük kapunk munkát, és a munkáért kapott pénzt az általuk előállított termékekre költjük ebben a termelő/fogyasztó rendszerben. Ebből eredően a végtelenségig ki vagyunk nekik szolgáltatva. És attól kell tartani, hogy ez a kiszolgáltatottság lényegében nagyobb kontrollt és hatalmat jelent az emberek felett, mint amit mi emberek a politikai rendszeren és az államon keresztül tudunk gyakorolni őfelettük. Ezzel még annyira újat nem mondtam, ezt kb mindenki érezheti, legfeljebb nem fogalmazta még meg így. Természetesen ezek az entitások is tökéletesen tisztában vannak a hatalmi potenciáljukkal és pofátlanul vissza is élnek vele: igyekeznek belefolyni a társadalmi konfliktusokba és befolyásolni azokat. Sztem ez az a pont ahol nagyon gyorsan be kéne avatkoznia az államnak, a politikának, és példás szankciókat kéne bevezetni az ilyen manipulációk ellehetetlenítésére! Egyértelművé kéne tenni, hogy a profitra való törekvés mellett az ilyen entitásoknak nem lehet véleményük egyéb kérdésekben. Össztársadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy ezek a vállalatok ne tudjanak túllépni az ipar és a termelés keretein. Ne foglalhasson állás egy ilyen entitás pl olyan kérdésben h a rasszizmus vagy az antirasszizmus a helyes (és ezen címszóval tegyen v. ne fizetős hirdetést itt v. ott; vagy erre hivatkozva bocsásson el dolgozót) , vagy h támogatandó-e Pride, és lehetne sorolni mi mindenbe próbálnak már belefolyni. Ezt olyan szinten kéne szabályozni, h még ilyen - részükről történő- társadalmi felelősségvállalásra irányuló PR anyagok megjelenítése, propagálása, nyilatkozattétel is elrettentő módon legyen szankcionálva. Profánul: a kapitalista geci takarodjon vissza a páncélszekrényéhez és ott számolgassa a nyereségét, ha meg bele mer pofázni egyéb dolgokba, akkor a katonaság tankjait küldjük rá, hogy szétlőjék telephelyét, és a takarítás költségeit meg behajtjuk tőle.
Miért? - Mit miért? Hát pl kezdjük azzal, hogy miért akar belefolyni egy ilyen vállalat a társadalmi konfliktusokba? Ez a kérdés nem válaszolható meg összeesküvés feltételezése nélkül! Ugyan lehet próbálkozni azzal a magyarázattal, hogy a konfliktusban való állásfoglalás egyfajta reklámértéket (és így profitot) biztosít a vállalatnak. De ez hazugság. Mert a konfliktusban ellenérdekelt fél relációjában ill. azok körében akik eleve ellenzik, hogy egy cég állást foglaljon viszont pont azt eredményezi, h cégtől és termékeitől elfordulnak majd. Így nincsen más magyarázat, mint az h feltételeznünk kell, h létezik egy olyan háttérhatalom ami megszabja ezeknek a vállalatoknak, hogy bizonyos társadalmi kérdésekben hogy kell állást foglalniuk, és ezt akkor is végre kell hajtaniuk, ha az épp ellentétes a profitérdekeikkel. Hogy ennek pontosan mi a mechanizmusa azt persze nem látni, h hol születnek meg a döntések, miként van kiadva az utasítás. Magam részéről sokkalta inkább szimbiózist feltételezek a Háttérhatlom és a vállalatok között, mint valami terrorisztikus kényszerítést - bár nyilván ez utóbbi is mint lehetőség rendelkezésre állhat a renitensekkel szemben.
Nyilvánvaló h pl FB esetében ez az állítólagos rasszizmusra alapított bojkott most egy összehangolt akció.
Azért nincsen joga társadalmi kérdésekbe belefolyni a vállalatoknak és ezzel mintegy irányt mutatni az emberek számára, hogy mi a jó és a rossz, mert a vállalatok nem rendelkeznek sem erkölccsel, sem lelkiismerettel. Ezzel szemben viszont minden ember születésénél fogva birtokolja ezeket, így aztán totálisan abszurd, hogy számukra az erkölcstelen és lelkiismeretlen vállalatok adjanak útmutatást. De egyébként is amikor egy vállalat azt mondja h szerinte a Pride támogatandó, akkor kinek a véleményét mondja? Ezt nem lehet tudni! Az igazgatóét? Vagy a részvényesekét? A felügyelő bizottságét? A PR részlegét? A dolgozóinak a véleményét? Vagy a vásárlóinak a véleményét? Há' hogy?
Tisztán kéne látni, hogy itt egy illúzió áldozatai vagyunk! Ezek az entitások úgy tesznek mintha létezne bármi alapjuk a vélemény-nyilvánításra és az emberek ennek bedőlnek. Nekem az a tapasztalatom, hogy itthon kevésbé tudják megvezetni az embereket, de a külföldi népség totál nem érti, hogy mi a probléma ezzel.
Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy itt a kapitalizmus megváltozott természetről kell-e beszélni! Talán mindig is így volt valamilyen mértékben! Az egyes ember termelő/fogyasztó kapcsolata a kapitalista struktúrával materiálisabb (könnyebben érthető), mint a kapcsolata az állammal vagy a politikával ami jóval elvontabb és absztraktabb (~szellemibb) struktúra. Az egyszerűbb lelkek számára így csak az előbbi létezik, mivel az utóbbit fel sem bírják fogni. És persze a tőkelogika ez utóbbi struktúrát is próbálja az aljas módszereivel megmérgezni lerontani. (Speciel attól szoktam dührohamot kapni, amikor egy multi képviselője a hazai korrupciós helyzetet értékelve panaszkodik. A mocsok úgy beszél, mintha nem pontosan a vállalatának érdeke és gyakorlata - mi több: kreatúrája - lenne)
Summázva: a konfliktus (materiális síkon), hogy az emberek irányítását - amit az állam a közjó érdekében végez - ez a kapitalista korporáció akarja átvenni a saját érdeke szerint. Már nem csak azon a módon, hogy a meglévő társadalmi és politikai berendezkedéseket, államformákat megdönti (akár fegyveres konfliktus árán), hanem sokkalta inkább ezen túllépve, az államok feletti, kiépített termelő/fogyasztó struktúráján keresztül próbálja átvenni a hatalmat: ő munkát és kenyeret tud adni az embereknek, míg állítása szerint az állam erre nem képes. Így az állam ill. az államiság mint a megélhetést akadályozó felesleges bürokrácia lesz általa értelmezve. És ez talán már sejteti, hogy a valódi konfliktus nem materiális síkon áll fent, hanem spirituális síkon.