( Hevi | 2020. 06. 10., sze – 18:20 )

Ugyan múltkor kifejtetted, hogy téged aztán baromira nem érdekelnek a nyelvészeti posztjaim, de a tény, hogy újra és újra felbukkansz és kommentelsz azt mutatja, hogy titkon azért mégiscsak mozgatja a fantáziádat a dolog :) Mivel ilyen határozott véleményed van a munkám minőségéről, gondolom megfelelő mennyiségű és minőségű tudás birtokában vagy ahhoz, hogy segíts eloszlatni az esetleges félreértéseim.

Például, szerinted miért van az, hogy a 

hegy – ‘dombnál magasabb felszíni térforma’; ‘valaminek a csúcsa’: késhegy, ceruzahegy. Származékai: hegyes, hegyecske, hegység, hegyez, hegyezés, hegyező.

Valószínűleg ősi finnugor, esetleg uráli örökség. Talán a finn kasa (‘kiemelkedés’), észt kadsa (‘baltaél csúcsa’), lapp gaeccse (‘hegy, csúcs’) rokonságába tartozik; a szóeleji k ⇨ h változás szabályos, lásd hab, hal, hat, ház, hó, hód stb. Kevésbé meggyőző a szamojéd hoi (‘hegyhát’) és szelkup kee (‘domb’) szavak tanúsága önmagában, hiszen igen távoli nyelvrokonságról van szó.

miközben a 

begy – ‘madár gyomra (voltaképp nyelőcsövének kiöblösödő része)’; ‘ujjvég belső oldala’: ujjbegy; ‘női mell’: begyes-faros menyecske; ‘lélek, szív, emlékezet’: tartogat valamit a begyében. Származékai: begyes, begyeskedik.

Ismeretlen eredetű szó.

és a

heged – ‘beforrad, gyógyul ‹seb›’. Származékok és kapcsolt szavak: hegeszt, hegesztő, heg, heges, hegesedik.

Ismeretlen eredetű szócsalád; a heg nyelvújítási elvonás, a hegeszt pedig késői képzés a mered – mereszt és hasonló szópárok analógiájára.

?

Nem tudom, hogy a modern nyelvészet alapvetése, miszerint a hangalak és a jelentés közti kapcsolat csak véletlenszerű egybeesés mennyire segít a nyelvek rokonsági kapcsolatának feltárásában. Olvastad a posztjaimat (fel se merem tételezni, hogy esetleg a téma ismerete nélkül szólnál hozzá a topicjaimhoz); neked mi a véleményed, mennyire segít ez az axióma egy jó relációs modell felállításában? Számomra egyelőre úgy tűnik, hogy inkább hátráltatja a szavak és azok kapcsolatának megértését, melyet bizonyítani látszik, hogy mennyire szenvednek a nyelvészek a szavaink eredetének megtalálásával. Ha a kiinduló feltételrendszer rossz, abból sose lesz jó modell.

Te hogy látod? Ha elfogadnánk azt, hogy a hangalak és a jelentés közt fennálló kapcsolat nem véletlenszerű, annak szerinted milyen implikációi lennének az etimológusok eddigi eredményeire?