KDE Neon-ról vissza a Linux Mint-re

No, Csütörtök este valami frissült Neon alatt, majd lefagyott a rendszer.

Újraindítás után egy friss, ropogós home könyvtár fogadott. Magyarán: eltűnt elég sok dolgom.

Nem mondom, hogy nem lehetett nálam is hiba, hiszen mint kiderült volt régebben néhány apt-s frissítésem is, ami Neon alatt nem normális. Így voltak akadásaim az oprendszerrel.

No, Csütörtök este valami frissült Neon alatt, majd lefagyott a rendszer.

Újraindítás után egy friss, ropogós home könyvtár fogadott. Magyarán: eltűnt elég sok dolgom.

Nem mondom, hogy nem lehetett nálam is hiba, hiszen mint kiderült volt régebben néhány apt-s frissítésem is, ami Neon alatt nem normális. Így voltak akadásaim az oprendszerrel.

Próbálkoztam elsőnek Kubuntuval, de ott a mem használat valamiért több volt, valamint a képernyő időnként villogott.

Feltettem az OpenSuse Tumbleweed-et is, ami elég szimpatikus volt. Egyetlen dolog amit nem értettem: Miért kellett a boot folyamán 3x is megadni a jelszavamat:

- Egy a grub ttikos fájlrendszeréhez ez érthető

- Egy a szokásos bejelentkezéshez, ez is érthető.

- Viszont a 2 közötti „valami” nem volt érthető. Persze lehet csak én voltam béna és nem néztem eléggé utána.

Majd elővettem a LinuxMint-et, feltelepítettem és szinte elsőre működött minden. Egyedül az OpenVpn-el szenvedtem egy kicsit, frissebb csomag kellett, mint ami a repóba alapból benne volt.

A rendszer mintha pörgősebb lenne. Illetve pl. a céges java project fordítása eddig olyan 46-50 sec között volt, most olyan 34-39 sec között van. Arra gondolok, hogy esetleg az InelliJ gtk-s lehet alapból és e miatt lehetett lassab KDE alatt.

Ami kicsit zavar, az a KDE alatt megszokott sok csili-vili, ami itt egy kicsit fapadosabb, de működik. Memóriából többet eszik, de elfogadható mértékben. Jlenleg a Parcellite-ot használom mint vágólap kezelő.

Még keresek majd valami normálisabb ikontémát, alapból elég ormótlan néhány dolog. A Win10 témával ki vagyok békülve amúgy amit most beállítottam. Egyedül a hálózati ikonok és a aksi ikon ami olyan ormótlan időnként.

A többmonitoros kezelése sokkal jobb mint a KDE-é, és mintha a hálózat kezelése (ethernet / wifi váltások) is akadásmentesebb lenne.

A kulcskezelője is mintha jobb lenne.

Egyelőre még tapasztalatokat gyűjtök.

Hozzászólások

Nekem is voltak ilyen lelkes kalandjaim !KDE-vel.
Aztán pár nap és vissza KDE-hez.  :)

Nekem kb egy Windows 98 UX + desktop search + GPU compositing kell. Ezt XFCE es KDE adja meg a legegyszerubben. Arch-on pl. KDE-vel ez hamarabb osszeall.

Az egyetlen KDE specifikus dolog, ami minden mas helyrol hianyzik, meg a macOS-bol is, az az animation speed (van slowest, slower, slow, normal, fast, faster, fastest) - mert en dolgozni akarok, nem animaciokra varni, de kozben fel akarom fogni mi hova tunt.

Ezt a LinuxMint Cinnamon-ban is lehet állítani milyen gyors legyen. Itt millisec-ben adod meg az animok hosszát.

Én az ikonos feladatkezelőt kedveltem meg (Tudom, kinek a pap...). kevés helyet foglalnak így a futó alkalmazások. Mindig ugyanazon a helyen vannak az ikonok is, ha fut, ha nem fut. Csak odanézek és látom, hogy el kell indítani vagy nem. Amiket meg el kell indítani azokon gyorsan végigkattintgatok.

Bár a csoportosítást az utóbbi időben levettem programonként, így kevesebbet kellett kattintgatni.

Ami még fontos szempont volt, hogy csak egy panelem legyen. Az ubuntu gnome alapból 2-vel dolgozik, egy felül egy balra. ez már így több helyet vesz el.

Még CPU (magonkénti pillanatnyi állapot) és memória figyelő van a taskbar-on egymás mellett. Ezt is valahogy sokkal nehézkesebb volt gnome alatt kirakni, mint KDE vagy Cinnamon alatt. Ezért maradt ez a 2 versenyző.

Mondjuk a Mint mellett szólt még, hogy nem kellett a timeshift-et és más hasonlókat külső PPA-ból felrakni. Egyedül a Asbru manager volt amit így kellett behúznom.

Igaz a timeshift pont  ahome könyvtárt nem menti alapból, így egy kicsit most beszívtam. Ha túl vagyok a nagyobb melókon, a home-ot is jobban körbejárom, hogy mit mentsen automatikusan és mit ne. Most csak egy augusztusi mentésem volt. Azóta meg elég sokminden történt (git kiszolgáló váltás, kulcsok, dokumentumok, az asbru alá is bekerült 4-5 új szerver, stb).

Minek ikontéma? Az „ikon” egy vallási fogalom, görögkeleti szentképet jelöl ha nem tévedek. Tisztességes „Kocka” nem használja. Javaslom a DWM ablakkezelőt, én is azt használom, s akkor semmi ikontémát nem kell keresned...

Garantáltan villogni se fog...

Részben pedig ez volt ha nem is a kérdés, de a téma. Ikontéma kereséséről beszélt. Javasoltam egy olyan ablakkezelőt, amihez nem kell ikontéma, s így megmenekülne ettől a gondtól. Ráadásul a cucc amit javasoltam bizonyítottan jó minőségű, mert nekem legalábbis bevált. Már az is baj hogy igyekszem jótanácsot adni?!

KDE-t váltotta egy másik DE-vel és nem minimál konfigra vágyik. Ahogy nagy részünk szereti ha szép és informatív az asztala amin dolgozik. Nekem nem vonja el a figyelmemet ha ikonok vannak kint és ezzel mások is így vannak. Szóval szeretjük ha a munkaasztalunk szép!

Szerk:

Egy ilyen oldalon szörnyet is halnál: https://www.opendesktop.org/s/Gnome/browse/

Az elmélet az, amikor mindent ismerünk, de semmi nem működik. A gyakorlat az, amikor minden működik, de senki nem tudja, miért.

Nem halok szörnyet azon az oldalon, amikor láttam hogy azon holmi ikontémák vannak egyszerűen eltűztemn onnan mert számomnra felesleges időfecsérlés lenne nézegetnem.

Abban azonban igazad van, elkerülte a figyelmemet hogy a huptárs KDE-ről váltott. Igazad van, ha ez tudatosul bennem magam se ajánlom neki a DWM-et, aki kedveli a KDE-t az úgyis teljesen javíthatatlan ilyen értelemben hogy ikonok meg minden, annak tényleg felesleges ajánlgatni a DWM-et. Szóval bocsi, ezt benéztem, lehettem volna figyelmesebb is valóban. Álmos voltam még amikor olvastam, csak az maradt meg bennem hogy elégedetlen az ablakkezelőjével és hogy ikontémát keres. Elismerem, figyelmesebben is elolvashattam volna a topiknyitót, bocs.

Ettől azonban még fenntartom hogy csak jót akartam.

Bocsi, féltroll hozzászólás, de ezt, hogy '...bizonyítottan jó minőségű, mert nekem legalábbis bevált' nehéz figyelmen kívül hagyni.

Szereted a harántfuvola meg a cimbalom hangját, én azt javaslom, hallgass Sator Arepo-t, jó minőségű, nekem legalábbis nagyon bevált. :)

Sator Arepo The Bad trip - YouTube

Szerintem.

Mi ez a szar?! Ezt valaki zenének merészeli nevezni?!

Ember, zene az aminek van dallama ÉS ritmusa! Bármelyik, érted BÁRMELYIK hiányzik egy hangsorozatból e kettő közül, az máris nem zene. A legtöbb úgynevezett „modern zenéből” sajnos mindkettő hiányzik...

Emiatt a szememben (az én fülemnek inkább...) nem is zenék, csak valami KAKOFÓNIA.

Ez amit belinkeltél, ékes példája ennek. Még ha talán vitatkozhatunk is rajta van-e ritmusa, de hogy dallam nincs benne az tuti.

Oké, ez is egy vélemény.

De...

Munka van benne, idő van benne, energia van benne, Téged idézve ALKOTÁS!!!, még ha nem is nyerte el a tetszésedet, Te meg csak nemes egyszerűséggel leszarozod. De mint írtam, ez a Te véleményed, erről pedig nem vitatkozunk.

A lényege az lett volna, amit írtam is, hogy a 'bizonyítottan jó minőségű, mert nekem legalábbis bevált' érvelés, nem igazán nevezhető érvelésnek, ezt ez a példa is gyönyörűen megmutatja. :)

Szerintem.

Tévedésben vagy. Munka lehet hogy van benne, ezt nehezen vitathatnám. Önmagában az azonban még nem alkotás. A bika ha nagy hévvel túrja a faluvégi szeméttelepet, az is „munka”, rengeteg energia van belefektetve, de semmi értelmes nem születik belőle.

Ha irodalmi analógiát keresnék e „zene” számára, azt mondhatnám olyan mintha én nem értelmes mondatokból állítanék össze regényt, hanem valami dadaista stílusú izét „alkotánék”, azaz értelmetlen karaktersorozatokat vetnék papírra. Még akkor se lenne alkotásnak nevezhető az én fogalmaim szerint, ha legalább arra ügyelnék hogy az értelmetlen szavak kiejthetőek legyenek.

Nyilvánvalóan, egy ilyen könyvet begépelni is hosszú idő, nagy munka volna. Alkotásnak mégse nevezném.

De ki az, aki eldönti, hogy 'értelmetlen'?

Párhuzamba állítva:

Vegyük példának Perit. Te készítetted, foglalkoztál vele, az ALKOTÁS öröméért is, ahogyan ezt többször megjegyezted. Voltak akik nem értették, logikátlannak, nehezen érthetőnek, 'katyvasznak', látták, nevezték. De ott is előfordult az ultimate érv, hogy nem a nagyközönségnek szól, meg úgy egyáltalán körülbelül senkinek, hanem az egyik, ha nem a legfontosabb ebben az egészben az az, hogy ALKOTTÁL, létrehoztál valamit, teremtettél. 

Ha a fentebb linkelt zenésznek is ez volt a célja? Csak akkor ALKOTÁS az ALKOTÁS, ha másnak is tetszik, illetve ha speciel Neked nem tetszik, mert nem érted, akkor az már nem ALKOTÁS?

Szerintem.

Miért ignorálod következetesen két, a Periről mindig elmondott érvemet?

1. Kell egy regényemhez. Illetve többhöz is. Az egyik ilyen regény már készen is van, még ha nem is jelent meg egyelőre, és IGEN, BENNE VAN A PERI.

Azaz, a Peri itt valami CÉLT SZOLGÁLT, egy konkrét célt: nélküle nem születhetett volna meg egy másik Alkotás, a regény, vagy ha meg is született volna, MÁS lett volna. (nem olyan jó).

Azaz a Peri ilyen értelemben olyan alkotás, amit HASZNÁLTAM valamire: egy másik alkotás létrehozásának érdekében. A Peri tehát máris HASZNOS VOLT.

1. Említettem azt is, a Perit naponta használom a laptopomon. Már amiatt is hogy teszteljem. Különben is furcsa lenne büszkének lennem a programnyelvemre ha olyan szar volna hogy még én magam az alkotója se merem éles helyzetben használni... Tehát használom. Lényegében minden fontosabb szkriptem Periben van írva már. Ez mutatja például a desktopom jobb felső sarkában az időt, az akku töltöttségi szintjét, a dátumot, a hangcsatornák hangerejét, a szabad memória és a szabad lemezterület százalékát, a processzorterhelést, az internet le- és feltöltési sebeségét... A Perivel listázom a directorykat, a Periben megírtam a Vidir programot s azzal szerkesztem a tartalomjegyzékeket ha kell; a Periben írtam magamnak "maze" játékot CLI képernyőre s még lehetne sorolni bőven.

A Peri tehát NEM ÖNCÉLÚ alkotás a számomra, mert hatalmas mértékben megkönnyíti a mindennapi munkámat! A számítógép használatát.

És amint készen lesz a doksi angol fordítása és közzéteszem a Perit, mindenki másnak is éppily hasznos lehet, amennyiben hajlandó megtanulni a használatát természetesen. Lehet hogy ilyenek elenyésző számban lesznek, talán egyetlen fő se lesz ilyen a világon, oké, benne van a pakliban. De legalább az ELMÉLETI esély erre igenis adott!

Szuper!

De még mindig arról van szó, hogy csak az az ALKOTÁS amit Te annak tartasz, vagy lehet hogy ha valami számodra nem értelmezhető, attól még másnak igenis adhat értéket, mint ALKOTÁS?

Sőt, maga az alapprobléma számomra az volt, hogy nem tudok ezzel az érveléssel azonosulni, hogy '...bizonyítottan jó minőségű, mert nekem legalábbis bevált' :)

Szerk:

És attól, hogy a Peri nem ÖNCÉLÚ ALKOTÁS (amiben igazad van), attól még Tőled származik az idézet, miszerint

Soha nem mondtam hogy az ÖNCÉLÚ alkotás ne lenne alkotás, sőt mindigis fennen bizonygattam hogy igenis az is az!
 

Szerintem.

Kérlek... Ne tégy már úgy mintha le akarnám tagadni hogy valaha állítottam: az öncélúű alkotás is Alkotás!

Igen, ezt állítottam, és ezt most is vallom! Épp csak a fentebbi hozzászólásomban nem ezt a részt domborítottam ki, s amiatt nem, mert rendszeresen azt vágják a fejemhez hogy a peri „használhatatlan”, és „öncélú”.

Amint fentebbírtam, NEM öncélú (legalábbis a számomra semmi esetre se) és nagyonis HASZNÁLHATÓ, hát már hogy a fenébe ne volna használható amikor naponta használom!

Ettől még azonban tényleg igaz, hogy az öncélú alkotás is alkotás. És eképp értékes.

Sajnos, úgy látom, egyesek ( = ESZMÉLETLENÜL SOKAN...) nem gondolkodnak el azon, ez mit jelent. Már az is hogy ismételten ezzel jössz mintha ez ellenérv volna velem szemben, ezt igazolja. És ez nagyon szomorú, tényleg, mert úgy érzem most nem trollkodni akarsz, ha azonban nem, hát akkor valóban nem érted... És ez azért szomorú mert ami engem illet, nekem ugyanakkor ANNYIRA világos a helyzet hogy igen nehéz felfognom, mi van ezen érthetetlen?! Lehet emiatt hogy nehéz lesz elmagyaráznom, ha igen légy elnéző...

Tehát próbáljuk meg. A szememben nem azt tesz egy alkotást értékessé vagy értéktelenné hogy öncélú-e. Ez csak annyiból fontos, hogy azt MAGAM IS ELISMEREM, az az alkotás ami NEM öncélú, nyilván értékesebb mint aminek nincs semmi önmagán túlmutató célja. Ez oké.

Ettől azonban az öncélú alkotás is lehet értékes. Na de MIÉRT IS?

Hát azért, mert számos ok miatt. Próbáljuk srra venni, de előre bocsátom könnyen lehet hogy pár dolgot kifelejtek. Igazából még sose próbáltam ezt listába szedni, mert annyira alapvető dolognak érzem, ami „axióma”, számomra sose volt szükséges ezt bizonyítani.

Szóval:

1. Amíg valaki csinálja az öncélú alkotást, azalatt fejleszti a skliijeit. Például a kézügyességét. Vagy mittudomén a matematikai logikáját ha komolyabb matematikai furfangokat igényel az alkotás elkészítése. Vagy mint a Peri esetében (habár az nem kifejezetten öncélú) ezalatt egész szépen megtanultam programozni. Ugyan TUDTAM programozni előtte is, naná hogy tudtam, de hidd el, azon kb 6 évben hogy programnyelvírásra vetemedtem, eszméletlen mértékben fejlődtem ilyen téren! Már emiatt is megérte.

2. Szóval bár ez részben az előző ponthoz is tartozik, az öncélú alkotás megvalósításának vágya további tanulásra sarkallhatja az embert, az Alkotót. Ez is nyilvánvalóan hasznos.

3. Amíg alkot valamit, az időbe telik. Sanszos hogy nem egyetlen óra alatt lesz kész hanem hosszú hetek-hónapok alatt. Újra meg újra neki kell ülnie (állnia), ismételten. Ez kitartásra ösztönzi őt, elszántságot, szorgalmat tanul ezáltal aminek később az Élet más területein is hasznát veheti. Fejleszti vele az akaraterejét.

4. Miközben alkot, esélyes hogy közben számos trolltól, rosszakaróktól lekicsinylő megjegyzéseket kap, mint én is itt a HUP-on a Perit illetően (s kisebbrészt a regényeimet illetően) hogy „minek csinálod ezt, nincs értelme, újra feltalálod a kereket, sose készülsz el vele, jobbra is fordíthatod az idődet, semmi haszna” stb. Ezen felül kell emelkednie, így gondolati és érzelmi függetlenséget alakít ki, igazi INDIVIDUUM lesz megszabadulva a csordaszellemtől (vagy annak legalábbis egy részétől.

5. Ha kész az alkotása, igazi EGYÉNISÉGNEK tarthatja magát, mert az emberek messze többsége soha egyáltalán semmit se alkot. Mármint úgy értem, nem alkot pusztán az alkotásért magáért (most függetlenül attól, az az alkotás öncélú-e). Az nem alkotás ilyen értelemben a szememben ha valakit felépít egy házat is akár de a MUNKAHELYÉN, mint kőműves, mert azt nem az alkotás öröméért építi, hanem a pénzért amit fizetésként kap. Ha azonban otthon összetákol egy csinos kutyaólat a kertjébe, mert miért is ne, aztán elkezd gondolkodni hogy „hm, szép lett ez az ól, de tényleg felesleges - nincs semmi háziállatom! Na mindegy ha már így alakult, örökbe fogadok egy kóbor kutyát, az óla végülis készen van már”  - na ez már ALKOTÁS a szememben!

6. Amíg alkot, legalább az az egy biztos hogy az idejében nem művel valami káros és gonosz dolgot: nem lop, nem veri a feleségét, nem részegeskedik, nem trollkodik a HUP-on, stb.

7. Bár icipici az esélye a dolognak, de ELVILEG még az is lehetséges hogy amíg alkot, aközben valami felfedezést tesz, amivel mások hasznára lehet. Például nem lehetetlen teljesen, ha kellő ideig foglalkozom programnyelvírással, akkor rájövök majd valami vadonatúj és tök hasznos algoritmusra amitől mindenki csak a száját tátja. Ismétlem, tudom magam is, az esély erre elenyésző. Mégse nulla matematikai értelemben. Ha ellenben a Peri készítése helyett a tévét bambulnám, akkor az esély erre nem csak elenyésző lenne hanem konkrétan és abszolúte nulla.

8. Amíg alkot valaki, erről általában tudomást szerez a környezete is, és így bennük is felmerülhet a vágy hogy alkossanak valamit - akár olyat is ami már NEM öncélú! Így az Alkotó példát mutathat másoknak az alkotásával. Ennek esélye igen nagy, mert ha semmi másért is de legalább az irigység miatt igenis sokakban felmerül a vágy az alkotásra. Amióta programnyelvírással foglalkozom, magam is több lelkes padawantól kaptam már levelet akik maguk is meg szeretnének próbálkozni ilyesmivel.

9. Amíg valaki alkot, az alkotásával foglalkozik nyilvánvalóan, így ezen idő alatt nincs szüksége más szórakozásra. Ez kettős haszonnal jár: egyrészt így pénzt spórol meg, mert - egy példát kiragadva - nem költ például arra hogy moziba menjen ezen időre, vagy nem szórja el a pénzét prostituáltakra hogy azok szórakoztassák. Másrészt, így nem a tévét bambulja, ami azért jó mert így nincs kitéve ezalatt az idő alatt a tévé (általában véve a médiák, s főleg a közösségi „médiák”) káros szuggeráló hatásának.

10. Ha sikerül az alkotása, még ha az az alkotás öncélú is, vélelmezhető hogy úgy megszereti az alkotást mint folyamatot, hogy a jövőben jóeséllyel megint alkotni fog valamit, s az már talán nem lesz öncélú.

11. Még ha az alkotás öncélú is, nem lehetetlen hogy későbvb valaki talál annak az alkotásnak valami hasznos célt.

Na szóval most hirtelenjében ennyi jutott az eszembe az öncélú alkotások létjogosultságának védelmében.

Szeretném azonban kiemelni, ismételten, a kérdés NEM az, az alkotás öncélú-e. A kérdés az, valami alkotásnak nevezhető-e.

Az alkotás bár lehet öncélú, de attól még eleget kell tegyen bizonyos szabályoknak. Említettem fentebb: ha értelmetlen szóhalmazokat vetek papírra, az nem alkotás. Nevezhetem könyvnek, regénynek, de attól még nem válik azzá. Nyilván nem arról van szó, én döntöm el valami regény-e. Attól hogy nekem nem tetszik, az még lehet regény. Ettől még azonban igenis van egy minimum amit meg kell üssön színvonalban ahhoz hogy regénynek nevezhessük, s e minimum hogy hol van arról lehet ugyan vitatkozni, de egy biztos: A MŰ ÉRTELMES MONDATOKBÓL KELL ÁLLJON.

Ami nem ilyen, az nem regény, az csak egy szóhalmaz. Sőt BETŰHALMAZ, akkor ha a szavak külön-külön legalább nem értelmesek.

Egy regény ugyanis olyasmi ami valami történetet mesél el szándéka szerint. Azaz információt ad át. ha azonban értelmetlen betűhalmaz, akkor nincs információ amit átadjon...

Hasonlóképp, a Peri egy alkotás, hiszen rengeteg szkriptem által bebizonyítottam hogy használható. Ha csak odahánynék egy rakás hexa kódot amit nem lehet lefuttatni az oprendszerem alatt, akkor az nem alkotás, még akkor se ha éveken át pötyögtem volna be. Ugyanis annak is van egy bizonyos minimális kritériuma, mi nevezhető programnyelvnek, vagy egyáltalán, működő programnak. Ha le se fordul, ha futtatni se lehet, akkor nyilván nem program. Tehát nem alkotás. (mint programnyelv).

Na és e példákhoz hasonlóan, ahhoz hogy valami ne hangzavarnak hanem zenének neveztethessék, ahhoz mint írtam kell hogy dallama és ritmusa legyen. Ami ennek híján van, az nem zene. Ezt csak akkor tagadhatod, ha valami más módon definiálod a zenét mint én tettem itt és most. Ha azonban valami nem zene, akkor nem zenei alkotás.

Tehát látod, itt nem az a lényeg, az alkotás öncélú-e. Attól még lehetne értékes. Egy alkotás azonban akár öncélú akár nem, műfajától függően eleget kell tegyen bizonyos - bár rendkívül minimális - követelményeknek.

És igen, eszemben sincs tagadni, a zenéről alkotott fenti definícióm miatt én a modern zenék legkevesebb felét nem is vagyok hajlandó zenének nevezni. Elismerem ugyanakkor, ezek épp emiatt nem is tetszenek nekem. Ettől azonban még igenis akadnak olyan zenék is amik bár szintén nem tetszenek cseppet se, sőt akár utálom is őket, de attól még legalább elismerem azt hogy azok zenék. Ez azonban egyáltalán nem mindegyikre igaz...

P.S.: Hosszan írtam, lusta vagyok végigolvasni, ha van benne valami elütés, nézd el lécci!

Ha nem is teljesen nyilvánvaló módon, de például az általam linkelt zene eleget tesz a minimális követelményeknek.
Üteme van, dallam (még ha disszonáns is) szintén van.

Oké, hogy a 4/4 a legkönnyebben befogadható, de ami ettől eltér, az már bele se fér?
.
Jazz se mindig könnyen követhető, pedig az még alapjait tekintve nem is elektronikus zene.

JAZZ DRUMS!!!!!! "Tenor Madness" Sax Trio Live - YouTube

Ellenben itt egy másik dobos, aki ledobolja egy track témáját, amit számítógépen készítettek. Skillek szerintem hasonlóak.

'Szamár Madár' - Venetian Snares Live Cover - YouTube

Itt például a tört ütemek operaénekesnővel párosulnak.

Igorrr - Tout Petit Moineau @ Dour Festival 2014 - YouTube

Nem hiszem hogy minden ember aki ott van, fájdalmat érez, hogy mit kell elviselniük.

Van ahol a sebesség nagyobb mint a megszokott, de találhatóak benne tisztán kivehető dallamok

Popek - Triggers (175Bpm) [Plasma Effects EP] - YouTube

És baromi sokáig lehetne ezt folytatni. Főleg ha azt vesszük alapul, hogy amik például rádióban szólnak, hiába van egyszerű ütemük, fülbemászó dallamuk, én azokat nem hallgatom szívesen. De várom a véleményedet, hogy a linkeltek közül, melyikről mit gondolsz. Van sejtésem, hogy melyik fog beférni a 'zene' kategóriába, de az is csak inkább 'ha nagyon muszáj' alapon. :)

Te nem csak azt vonod kétségbe hogy ez öncélú alkotás, hanem hogy egyáltalán alkotás.

És egy idézettel zárnék (de csak miután bocsánatot kérek yoursoft-tól, hogy szétoffoljuk a topikját)

Itt van nekem a programnyelvem amit fejlesztek, a Peri, lényegében épp ma lett kész. Most következik majd a doksiírás hozzá. Sokan lecsepülik, hogy nehéz, meg a szintaktikája szörnyű meg minden, és hogy senki nem fogja használni rajtam kívül. Oké, lehet. Mégis tény, hogy MEGCSINÁLTAM, eszméletlen mennyiségű energiát fektettem bele, tehát ez Alkotás, még ha öncélú is talán.

Szerintem.

Nézd, egy programnyelv nyilvánvalóan eleget tesz bizonyos kritériumoknak, különben nem lehetne programnyelvnek hívni. Ahhoz hogy e kritériumoknak eleget tegyen, elég sok energiát kell belefeccölni, sok ideig tart. Ahhoz hogy egy hangzavart hozzunk létre, messze nem kell ennyi idő és energia. A kettő tehát „nem azonos súlycsoport”.

A linkelt zenéket ne haragudj nem hallgatom meg, mert a leírásból kiderül hogy JAZZ az amiről szó van, márpedig tudd meg hogy a Jazz egész műfaját úgy ahogy van én NEM TARTOM ZENÉNEK, engem ki lehet kergetni vele a világból! Úgy is szoktam viccelődni e műfajjal, nem lehet véletlen hogy a Jazz visszafelé olvasva ZAJ... (igaz csak 1 Z betűvel).

És amiatt zaj, s nem zene, mert azt elfelejtettem mondani korábban, nem elég hogy valaminek legyen ritmusa és dallama, de a dallam igenis NEM SZABAD hogy disszonáns legyen!

A disszonáns zene a számomnra ÉPP AZ a zenében, ami a fórumozásnál a troll hozzászólás: A káosz maga, "zavart okoz az Erőben", megtöri a harmóniát, bosszant, idegesít, széttöri a gondolataimat... GYŰLÖLÖM!

Nem hiszem hogy van egyáltalán létjogosultsága a világban, és ne is haragudj nem téged akarlak bántani vele, de remélem nem várod el tőlem hogy hazudjak: ha azonban az igazat írom nem írhatok mást mint hogy sziklaszilárdan hiszem, csak valami agyilag perverted emberek élvezhetik!

Méginkább hiszem azonban azt, elenyésző a száma azoknak akik annyira perverzek hogy élvezik. A nagy többség csak sznob, azaz úgy TESZ mintha élvezné, mert ugye „ez a divat”, ez hogy rontsunk mindent el, még a zenei harmóniát is...

A diszharmónia, a disszonáns akkordok éppoly zavaróak nekem, mint amikor egyszer általános iskolában énekórán egy olyan dalt kellett énekelni, ami... nem emlékszem már rá konkrétan mi volt, de a lényeg hogy a dallam még egész oké is lett volna, a szöveggel azonban nem tudtam kibékülni. mert szándékosan olyanra írták, hogy ahol az ember rímet várt volna, s már a nyelvén volt a kellő szó, kiderült hogy oda direkt mást írtak, valami rokonértelmű szót ami azonban NEM rímelt. Mert ugye ez milyen jópofa, Szerintük. Én legszívesebben FELAKASZTOTTAM VOLNA dühömben azt a perverz barmot aki ezt kitalálta!

Mondom nem emlékszem a szövegre, nem tudom beidézni, de évekkel később hallottam valami hasonlót ami megragadt bennem, s amivel illusztrálhatom mire gondolok. Egy népdal két sora:

Szeged híres város,

Az utcája sáros.

Ez így oké. De abban a variációban amit hallottam, a „sáros” szó helyett azt énekelték: latyakos, ami nemcsak nem rímel, de a szótagszám se egyezik. Ez csak egyetlen példa, de MINDEN rímet szétbasztak így. Hiába számított az agyam arra hogy mi lesz a következő szó, DIREKT nem az volt!

Zenei trollkodás, igen.

Szóval a jazz, az a szememben ilyen zenei trollkodás, csak nem verstanilag. Szétbassza direkt a harmóniát. Azt meg tudod már rólam remélem, hogy a trollkodást gyűlölöm és utálom. Pláne eszembe sincs azt megtisztelni azzal, hogy művészetnek vagy akármiféle alkotásnak is tartsam!

Akkor se ha nagy munkába kerül. Kisbetu és neutrino meg NagyZ is rengeteg energiát fektet itt a trollkodásba, de attól még nem alkotás amit csinálnak.

Ja: azon az említett énekórán én direkt minden verssort úgy énekeltem, azzal a szóval ami oda rímelt volna. Nyilván, ezt egy idő után észrevette a tanárnő... kérdőre vont... elmondtam neki a véleményemet. Erre megparancsolta hogy ne különcködjek. S hogy nekem igenis úgy kell énekelnem mert ő ezt parancsolja. Mondtam neki, ne röhögtessen, nem ő parancsol a torkomnak... Erre kiküldött az osztályból. Ki is mentem, de a táskámmal együtt. Hazamentem. Megtehettem mert ez volt az utolsó óra. Persze egyest kaptam de leszartam. NEKEM ELVEIM VANNAK. „Zenei trollkodást” nem énekelek, sőt, a hallgatásától is óvakodom, ha tehetem.

Jó, szóval a jazzt meg se hallgattam, mert minek, eleve tudom hogy nem tetszene. A "Szamár Madár" esetén valamennyit meghallgattam az elejéből, de aztán "Quit", mert nem az én világom: ugyanis túlnyomórészt az ütőhangszerekre épül ahogy látom, mint dob meg cintányér, amiket sose szerettem a zenében. Semmiféle műfajban se. Nem azt mondom tagadnám a létjogosultságukat, olyan messzire nem megyek, de NAGYON mértékkel kell őket használni hogy a zene nekem tetsszen! S ennek az oka egyszerűenm az, hogy ezen hangszereknek nincs egy meghatározott hangszíne. Nekem pedig azok a hangszerek tetszenek, amiknek VAN hangszíne. Tehát nem a mély hangok ellen van kifogásom, hanem önmagában a dob vagy cintányér vagy más ilyesmi, az csak csörömpölés. Néa oké ha „megszólalnak”, mert kiemelhetnek valami részt a zenében, de a modern zenékben súlyosan visszaélnek velük. A linkelt zenédnél épp ilyen visszaélés történik.

Az "Igorr" - kapaszkodj meg! - majdnem oké! Tulajdonképpen tényleg egész jó, sajnos kizárólag az audiosávot vagyok képes hallgatni, úgy értem, egyszerűen nem vagyok képes nézni a videót magát, azért, mert annyira borzasztóan vibrál a lézerfénytől vagy a tökömtudjamitől, hogy még így a képernyőn át nézve is megvakulok tőle majdnem, és vibrálni kezd tőle az idegrendszerem. nem tudom miként képesek ezt elviselni a helyszínen.. mondjuk az is igaz, az efféle koncerteket tutira nem nekem találták ki. Koncerten eleve nem is voltam egyszer se, diszkóban egyszer igen, amikor a húgomat meglátogatta a lengyel barátnője, ők elmentek diszkóba, s engem küldtek el velük a szüleim testőrnek... Na akkor megfogadtam hogy soha a büdös életben nem megyek többé efféle helyre. Se a fényeket nem bírtam, se a hatalmas lármát (már öt házzal odébb is túl hangos volt szerintem...), de a zenék többsége se tetszett.Ez több mint harmincöt évvel ezelőtt volt, azóta a helyzet kizárólag rosszabbodhatott, ahogy e videón látom.

Ami a Popek-et illeti, az meg szimplán egy dallamtalan csörömpölés nekem, már bocs.

Szóval a legjobb még mindig az Igorr, ha eltekintünk a látványtól. Igazából az se lenne soha a kedvencem, de az már tulajdonképpen közelít ahhoz amire azt mondanám hogy „Na, ez már oké!”.

De különben magam is tudom hogy rém válogatós vagyok a zenékben. Hatalmas zenebolond vagyok amúgy, de talán épp emiatt. Ha van egy együttesn ami már 20 éve szorgalmasan termeli a zenéket, van több száz elkészült alkotásuk, és én azt mondom hogy ez egy CSODÁLATOS együttes, és nagy rajongója vagyok - na az nálam azt jelenti hogy találtam abból a több száz elkészült művükből talán egy teljes tucatnyit is, azaz mondjuk tíz-tizenöt számot amit méltónak találtam arra hogy letöltsem, megőrizzem és renddszeresen hallgassam. A többi nálam a „szemét” kategória.

Szóval nálam ilyen magas a mérce.

Efféle együttesek amiket ilyen értelemben jónak találok:

Abba

Neoton

Depeche Mode

Boney.M.

hogy csak párat említsek a fiatalságomból.

De ugyanez az igaz amúgy a klasszikus zeneszerzőkre is nálam. Meg a népdalegyüttesekre, népdalénekesekre... Több száz mű közül tetszik meg egy tucatnyi, JÓ ESETBEN, amit megőrzésre méltónak találok. Rossz esetben csak kettő vagy három. Vagy akár csak egyetlenegy.

"Szóval a jazz, az a szememben ilyen zenei trollkodás"

Ez nem a te hibád, a zenei műveltség is időt vesz igénybe. Jazz-ből ezerféle van. Szerintem kezdd big band stílussal, javaslom Benny Goodman-t. Nem Thelonious Monk es Miles Davis az elso lecke.. :) Persze ha csak trollkodsz, akkor nevermind.

Amúgy milyen jól és modernül hangzik már ez majd' 30 évvel később is! Egyetértek, de Davis-nek azért jócskán vannak olyan számai, ami a fentebbi fórumtag számára érthetetlenek, ergo élvezhetetlenek. Kezdésnek big band és swing féle jazz-t javaslom mert egyszerűen értelmezhető, élvezhető.

Bakker, már vagy 100-szor hallottam, de az utcai háttérzaj annyira lényegtelen. Látszik, hogy nem figyelsz arra ami a lényeg.

De lásd kivel van dolgod itt a stúdió felvétel is:

https://www.youtube.com/watch?v=q2QXg0zoZf8

Az elmélet az, amikor mindent ismerünk, de semmi nem működik. A gyakorlat az, amikor minden működik, de senki nem tudja, miért.

Így már tényleg egész jó, köszi!

P.S.: Az hogy engem igenis zavar az utcai zaj, lehet hogy épp annak a jele hogy „vájtfülübb” vagyok mint te... Emlékszem, pár éve a Youtube-on láttam egy klipet amin egy koreai muki Ausztráliában didgeridoo koncertet adott. Tetszett, letöltöttem a jutubról. De hamarosan zavarni kezdett a HÁTTÉRZAJ... Végül annyira idegesített már hogy nem bírtam ki, felvettem a kapcsolatot a sráccal, és pénzért megvettem tőle az „eredeti” dalokat, azaz az albumot. a stúdiófelvételt, ahogy te mondod. (Végülis miért ne dotáljak valakit aki olyat ALKOT ami nekem is örömet okoz, ugye... de ha szégyen is, bevallom ez eszembe se jutott volna ha nem zavar annyira a HÁTTÉRZAJ...)

Minek téríteni? Egy tisztességes "Kocka" nem root-ként használja a gépét, nem szarik a biztonsági frissítésekre, a verziókövetés nem az neki, hogy átmásolja a cuccot és átnevezi.

És egy megjegyzés: a kocka nem attól kocka, hogy magát annak tartja, hanem hogy mások annak tartják. De utálom ezt az önmagamra plecsniket ragasztgatok történetet... 

"és mintha a hálózat kezelése (ethernet / wifi váltások) is akadásmentesebb lenne."

Ez vmi linuxos kulonleges esemeny vagy mit kell ezen erteni?

Vajon mi okozhatta az adatvesztest? Ez azert eleg durva. Nem lehet, hogy nem mountolta a home particiod valami miatt?

Első negatív tapasztalat:

Ma reggel altatásban volt a gép. Amikor beindult villogott a képernyő, mintha a vsync nem stimmelne. Kerestem, de nem találtam hirtelen, hol kell beállítani. Újraindítás után rendben.

Szerkesztve: 2020. 12. 07., h – 10:48

Második negatív tapasztalat:

Firefox Google meet, képernyő megosztás. az engedélyezésre kattintva lefagyott minden.
Csak az egér ment, meg egy darabig tudtunk még beszélgetni.
Parancssorba lépve, majd Firefox kilövés után, Chromium-ból meg tudtam osztani rendesen a képernyőmet.
Firefox-ból KDE Neon alatt sem próbálkoztam, így lehet ez Firefox hiba is.