Virtuaverse

A Virtuaverse ezen palettán pszeudó 8bites vonalat próbálja továbbvinni. Grafikailag az igényesebb 8 bites demoscene képek világa köszön vissza. A környezet, különösen a játék első harmadában rendkívül vibráló, színes, kiválóan hozza  a cyberpunk hatást.
MasterBootRecor nevével  fémjelzett, valahova a chiptune/szinti rock közelében pozícionálható zenei aláfestés kitűnően hozzájárul a játék hangulatának a megteremtéséhez.

A történet a nem is olyan távoli jövőben játszódik, mikorra az emberek többsége a szétcseszett környezet helyett az agyukba épített, AIk által feltupírozott, feljavított, reklámmal, spammel teli világban tengetik napjaikat. Nathan, chipeletlen, csempészésből, hardver és szoftver moddolásból éldegélő főhősünk, egy reggel arra ébred, hogy összetörte a AVR szeművegét és eltűnt a barátnője. Ráadásul a kettő nincs összefüggésben, mert a barátnője hús-vér személy volt. Így hát motorra pattan és a várost a nyakába véve próbálja megtalálni a csaját, és megjavítani a mindennapi létezéséhez szükséges szemüveget.
Nathan irányítását annyira áramvonalasítoták amennyira csak egy point-n-click játékban lehetséges. A képen lévő tárgyakra vagy személyekre bökve egy vizzgálat (nagyító), vagy használat (csavarkulcs), esetleg beszéd (szövegbuborék) ikont kapunk. A menet közben kapott vagy felvett tárgyakat a képernyő bal felső sarkában lévő táska alakjában a megjelenő inventoyban tudjuk megtekinteni és egymásra dobálással adott esetben kombinálni. Az első feladatsor megoldása után a kelléktár kiegészül az AVR szemüvegünkkel, aminek a bekapcsolásával, extra információkat nyerhetünk.

A játék irányíthatósága jó, csak elvétve kell pixelvadászni, hogy a megfelelő interakciót kicsaljuk. A feladatok többsége  a triviális és közepesen nehéz közé esik. A játékmenet gördülékenységét viszont nagyban rontja, hogy sem a  főhős, sem a többi karakter nem ad elég támpontot adott feladat megoldásához. Emiatt, néha véletlenszerűen kell próbálgatni tárgyak kombinációját, vagy épp 2-3 pályarészt átutazni, a megoldáshoz szükséges  tárgy beszerzéséhez. Egy idő után, ez "mindentfelszedek" játékmódhoz vezet, ami gyorsítja ugyan a játékmenetet, de nagyban rontja az élményt.

Maga sztori kissé sablonos és helyenként blődségben veri egy 90-es évek beli film szintjét. A karakterek laposak, nem igazán lehet velük azonosulni. A főszereplő, már-már gyermeteg, helyenként szociopata viselkedésével sem törekszik arra, hogy megkedveljük. Viszont, ha az egészet egyként, a háttérként jelenlévő világban vizsgáljuk, akkor minden helyre kerül. Egy olyan környezetben, ahol minden látszat és mű, ahol mindenre van virtuális, vagy szilikon és szilicium alapú pótszer, bizony a világ megmentése a amatőr, kocka, balekok kezében van. És még az is lehet, hogy a világ nem veszi észre, hogy megmentették, mint ahogy az sem biztos, hogy a megmentésével jobban járt a világ. Ha nem is kapunk Primordia szintű morális dilemmát, azért érdemes kicsit elgondolkodni rajta.

A játék Unityplayeres, és a jellegéből adódóan, moderát gépigénnyel rendelkezik. Ubuntu 18.04 alatt zökkenőmentesen megy.
Amennyiben bugos lenne a megjelenítés, kéretik az alábbi opciókkal indítani:
./VirtuaVerse.x86_64 -force-glcore42 -force-clamped

A játék elérhető Steamen, GOG-on.