Nem, nem magyarázgatok semmilyen bizonyítványt.
Arra próbálok rávilágítani, hogy egy jogi szabályozásnak egyfelől erkölcsi, etikai elveken kell nyugodnia (méghozzá szilárdan), másodpediglen egy általános közmegegyezést kell sugallnia. A szoftverek, audio és videóanyagok, stb. esetében azonban, mint látható, nincsenek egyértelmű, és cáfolhatatlan érvek. A filmeknek, zenéknek, könyveknek nincs demó verziója, a szoftverek és játékok túlnyomó többségének szintén nincs, és ilyesmire senki nem is kötelezi a szerzőt, előállítót, terjesztőt, úgyhogy jelen formában az amit próbáltál leírni, mint megoldást, inkább az a bizonyítvány magyarázás. ;)
Nem csak, hogy így gondolkodik a többség, de ez a domináns gondolkodás mód (egyébként minden területen ez, nem csak a tárgybenin). Van akinek ebből kára van, van, akinek haszna. El lehetne menni mindenféle elemzések irányába pro és kontra, ahogy Te is teszed, hiszen rögtön rávághatnám, hogy ahhoz képest, hogy ma mondjuk 10x akkora a warez, mint 20 éve, ahhoz képest 30x annyi film, könyv, játék és zene készül, mint 20 éve, azaz pont az ellenkező eredmény született, mint állítod, vagy lehetne azon is vitatkozni, hogy ugyanakkor ebben a mennyiségben mára már meghatározó a gagyi lett, de valójában nem ez lenne a lényeg, hanem az 1. bekezdés, tehát ha valamilyen megoldás szükséges mind a warezoló többség, mind az előállításban jövedelem formában érintett kisebbség számára, akkor bizony meg kell vizsgálni a különböző érveket és érdekeket.
Amíg ez nincs, addig a viaszhengergyártók joggal perelik be a CD, DVD, és Blueray gyártókat.