"jó ég, olvasod te miket írsz?"
Melyik részével nem értesz egyet? Nézd racionálisan a dolgot. Már Sztálin is utalt rá, hogy "Egy ember halála tragédia millióké statisztika." Ahol valamiből túl sok van, egyszerűen nincs értéke. Az ember fogalma fokozatosan feloldódik a mennyiség tengerében. Mi azért látjuk ezt másképp, mert errefelé pont a népesség csökkenéssel nézünk szembe és másképp szocializálódtunk, másabb a kultúránk.
A II. Világháborúban az oroszok hozzáállása is egyértelmű volt. Ott is többen voltak a kelleténél, ezért a rendszer számára kevésbé "értékes" embereket küldték golyófogónak, így megoldódott a sok éhező muzsik és analfabéta problémakör. Pedig ők nincsenek is olyan messze.
"ugyanazért, amiért a szovjetúnióban se tudott ellene fordulni senki, mert a KGB (és elődszervezete) nagyobb kémhálózattal rendelkezett országon belül, mint kívül és már csírájában fojtottak el minden lázadást, moszkvának nem tetsző véleménynyilvánítást."
Idővel a SzU is felbomlott, mert nem volt rá igény. A régivonalasok próbálták is menteni a menthetőt, (Gorbacsov elleni puccs) de a társadalom nem akarta a kommunista rendszert tovább. Annyi KGB ügynök a világban nem volt, hogy ennyi embert kordában tartson. Ha a társadalom megosztott, akkor a hatalom nyer. Ha viszont egyöntetű, akkor már csomagolhatnak is. (NDK) A megfélemlítés csak egy bizonyos szinten működik, mert egy határ átlépése után átalakul kétségbe eséssé, majd abból vad agresszióvá. Az pedig minden hatalom számára kerülendő. Gondolj csak '56-ra. Az az ÁVÓ-s társaság, aki rettegésben tartotta az embereket, úgy menekült, ahogy elő volt írva.
Viszont érdekes módon, Kínában működik a rendszer. Nem emberbarát, sok az áldozat, de irtózatos módon fejlődik. És ez tetszik az ottaniaknak. Az ottani kici kínái pontosan tudja, hogy az ő munkája milyen fontos a felemelkedésükhöz és ő ezt az áldozatot vállalja. Láttam már róluk riportot, félelmetes volt a fanatizmusuk.