"... pedig remenykedtem egy ajanlatban :-) ..."
Fognak még téged nagyobb csalódások érni az életben.
Akármennyire is nem szeretem az öltönyt, egy munkamegbeszélésre, ha kell fel tudok öltözni. (Fent említett szegedi lízingcégnél utoljára nagyjából a munkamegbeszélésen voltam ingben.)
A munkamegbeszélésre illik pontosan érkezni. Ha már ott pontatlan vagy, hogy a fenébe várod, hogy esetleg számukra kritikus fontosságú szervereket bízzanak rád?
És ne keverjük! Tök más a napi rutin. Ritkán látnak 8:00-ra érkezni a főmunkahelyemen. De az is benne van a pakliban, hogy jópárszor kérdezte este a biztonsági őr, hogy maradok-e még...
Viselkedési zavar: Ahogy írod, egy dolog ellentmondani a főnöknek, meg egy tök másik, hogy még ha nem is értesz vele egyet, de tudni kell az ő kívánságát teljesíteni!
Ha van egy "feladat", lehet megjegyezni a szakmai véleményed, javaslatot tenni, meggyőzni érvekkel (függően attól, hogy az aki kér, mennyire mélyen foglalkozik a szakmájával), sok mindent lehet, de a végén akkor is azt kell tenni, amit ő mond.
Egyik kedvenc ügyfelemmel épp a napokban történt meg, hogy volt egy kérése, és agyaltam rajta, hogyan oldjam meg. Ő csak felhasználói felületéről ismeri a rendszert, de mondott egy ötletet (az ő oldaláról), és végiggondoltam, és hopp! adott egy ötletet, más nézőpontot, megoldási utat, amire előtte nem is gondoltam, pedig ismerem a rendszerem összes "legókockáját" + az azokat összekötő kapcsokat is.
Szóval, az az álláspont, hogy aki a munkaadód, az "ne szóljon bele", nem teljesen állja meg a helyét. Megvan a helye és formája a véleménnyilvánításnak. Van, amibe nem jó ha beleszól, ha nem ő foglalkozik vele.
(Az első főállásomat egy nagyjából ilyen főnök miatt hagytam ott.)
De nem kell rögtön elvetni amit mond + nem árt ha van egy nyitottab nézőpontod, mert amit te fejlesztesz/adminisztrálsz/karbantartasz annak ő a felhasználója.
A programod/általad adminisztrált rendszer/stb. csak annyit ér, amennyire az a használója számára értékes!