Rossz hírem van. Szakmai dolgokról szakmai, szakszerű módon kell beszélni, mert pont a "managerállatnak" való egyszerűsítések elkenéásek, ködösítések miatt olyan az állami informatika amilyen.
Nem hiszem, hogy örömmel tűrnéd, hogy a gyereked, feleséged anyád stb. kezelő orvos helyett "managerállat" végezze a munkát, ő mondja meg, h a hozzátartozóddal mi legyen stb.
Tudomásul kellene venni, hogy egy összetett területen nem "managerállati" döntés kell, hanem területenkénti szakemberek kommunikációjából született szakmai döntés.
Az természetesen helyes cél, hogy a dolog legyen érthető, de a "menegarállati" 1 1/2, max 3 oldalas összefoglalók valójában olyanok mint a túltömörített jpg kép. Még látszik valami de már a fontos részletek elvesztek.
Ez jutott még eszembe:
"Mr. Theo kővé dermedt, amikor Fülig Jimmy odahozta Schwachta Szókratész, vagy Knapp urat (ahogy tetszik), és ez egycsövű messzelátójával figyelmesen lehallgatta a tanár mellkasát.
- Nos? - kérdezte Maxbell fojtott aggodalommal. - Súlyosnak találja?
- Az ön korában nem... Végre is meddig akar élni?
- Tessék??... Uram, a földrajzkutatók magas kort érnek meg.
- Tisztelet a kivételnek. És ebből az alkalomból minden tiszteletem az öné.
Fülig Jimmy körülnézett, hogy mit vágjon a hóhérhoz.
- A könyvbúvár úr azt a marhaságot állítja - szólt fenyegetően a fregattfőhadnagy -, hogy tífusza van. Nyugtassa meg.
- Nem áll módomban megnyugtatni Sir Maxbellt - felelte hidegen. - Valóban tífusza van... bár... - tette hozzá habozva. - Nem biztos. Mutassa a nyelvét. Hm... Igen... Nem szokott elaludni a fürdőkádban?
- Soha.
- Akkor lepra - szólt vállat vonva, és sóhajtott, mint aki belenyugszik a megváltoztathatatlanba. - Uram, önnek vége. Különös szerencse lesz, ha megéri a reggelt. Bízzunk ebben.
És távozott a büfé felé, mivel sört kellett innia.
- Szemtelenség - üvöltötte a tanár bőszülten. - Így beszélni egy haldoklóval!... Uraim, követelem, hogy jegyzőkönyvet készítsenek az orvos eljárásáról, és halálom esetén tegyenek jelentést Maurois-nak, aki az életrajzomat írja!
Később Fülig Jimmy egy sötét fordulónál barátságosan félrevonta nyakánál fogva a hóhért.
- Mondja, mit pimaszkodott maga az előbb?
- Kérem, az én orvosi véleményem szerint a tanárnak tífusza vagy leprája van. A hamis diagnózis súlyos bűntett, amiért alaposan meg kellene vesztegetnie engemet.
- Öregem - mondta Fülig Jimmy elismeréssel -, maga nem elveszett ember. De ha útközben mégis az lenne, akkor tudja meg, hogy én vesztettem el.
Később a tanár, mert egyre dühösebb lett az "orvos"-ra, erőt vett magán. Dörmögve tanulmányozta a térképeket és magával hozott műszereit. Sokat magyarázott a futballbírónak, akit valamilyen okból egy hírneves dán geológusnak vélt, és nagy tisztelettel kezelte.
- Ön szerint, igen tisztelt uram - és egy pontra mutatott -, mi a helyzete ennek az oldalt fekvő szigetnek itt elöl?
- Hm... Tipikus lesállásban van, ha a Fidzsi-szigeteket egy válogatott csatársornak vesszük.
Maxbell ezt nem értette, de ilyesmit mindig gondosan titkolt. Tehát egy körzővel méregetett. Később odajött a műötvös is, és hárman tanácskoztak behatóan. A kórboncnok viszont a futballbíró ifjú és elhízott nejének udvarolt, valami régi vidám históriát mesélve, amikor még a kezdő boncnok poétikus időszakában minden hullafoltot fojtogatásnak néz az ember. Hol vannak ezek a régi szép idők?
A futballbíró neje mosolygott. Mindig mosolygott, inkább a szájsarka rögzítésével, mint vidáman, mert olyan buta volt, hogy egyszerű tőmondatokat sem értett, és ez ellen használta az általános derűt."
az idézet forrása:
Rejtő Jenő: PISZKOS FRED KÖZBELÉP
(FÜLIG JIMMY ŐSZINTE SAJNÁLATÁRA)
--
A gondolat még szabad ...