Köszönöm! :)
A házasság, amiről írsz, könnyen válhat kényszerré, képmutatássá, szenvedéssé. Kényszer, ha legalább az egyik ember nem szereti a másikat. Képmutatás, ha eljátsszák, hogy jól működik a dolog. Szenvedés, ha nincs benne örömük. Nem tudom, mi olyan jó ebben?! Szerintem a házasság és a család nem jár kizárólagossággal. Kicsavarom a kizárólagosságot is: vagyis nem..., csak annyit mondok, hogy van ennek egy ellenpárja is. Persze nem a törvényekben és a lexikonokban, hanem ott, ahonnan a mosoly és a könny ered. :D
:)