„[…]de a legtöbb dologra válasz van benne, ami az emberben kérdésként felmerül, és nem káros senkire…”
Ha nem káros senkire, akkor nem ingerel (ezt a szót nem úgy értem, hogy idegesíti, hanem úgy, hogy nem vált ki reakciót az illetőből. Semmilyen reakciót. Ksgy is írta, hogy minden mindenre hatással van.) senkit és az olyan, mintha tényleg nem léteze az ember, nincsen hatással a _saját környezetén kívül_ élőkre, nincsen semmi újdonság. Bele lehet gondolni a végébe. Úgy kell csinálni a dolgokat, hogy előtte _mérlegeli az ember_ azt, hogy meddig lesz káros az, amit csinál és milyen hosszú távú eredménye lesz a dolognak. Volt egy időszakom az életben, amikor leraktam a Bibliát az asztalra és az abból ismert dolgokat elemeztem tovább, vetítettem rá a valós világra, amiben élek, és vontam le a következtetést: Sajna' nincsen ráfestve a Biblia négy sarkára, hogy „JOKER”. Van, amikor hűvös fejjel kell gondolkodni, okosan.
Miközben írtam ezt a postot, egy gondolat ugrott be, azaz a Biblia egy előre elrendelt „utasításkészlet,” amit egy előre beprogramozott „ösztön-csomagnak” is lehet venni. Az ember tud gondolkodni, nem ösztönlény (csak ha drogozik, vagy leissza magát a sárga földig és csontrészeg lesz. Na, akkor módosul a tudata és visszatér ösztönlénnyé.), ésszerűen be tudja látni saját határait és józanul tud cselekedni, önmagától, segítség nélkül.
Mi a különbség a két dolog között?
---
Powered by Áram