Teljesen egyetértek az okfejtéseddel.
Mi most egy projekt keretében egy kísérleti hálózatot hoztunk létre amely két hálózatrésszből áll köztük egy routerrel. Azt próbáltuk megoldani hogy tisztán IPv6-os környezetből miként érhető el az IPv4-es hálózat(itt vannak natív v6-os címek is). Hosszas kutakodás után találtam rá a DSTM módszerre. Amely röviden annyi, hogy van a kliens, egy szerver amely v4-es ipket oszt ki ideiglenesen amig v4-es kérés van. A kliensoldalon telepített daemon észlel akérmnilyen ipv4 kérést és a kernel rpc-vel ip-t kér a szervertől ami most a routeren fut. A kliens ideiglenesen felkonfigurálja az interfészt. A kérést IPv6-os csomagba csomagolja a router kicsomagolja és így küldi el az ipv4-es gépnek. Az ipv4-es hálózatból tunnelen keresztül érjük el a v6-os gépet. Hátrány: kliens oldali támogatás kell, ipv4-es cím kell amiből válogathat a szerver és kioszthat. Véleményem szerint az áttérés mindenképpen hasonló irányba fog megindulni. Párhuzamosan fog mindenképp futni a két protokoll nagyon sokáig, szerintem...