Befoghatod Linuxnak, vagy BSD-nek, azoknak nem kell sok tárterület. A Windowsnak se kéne, ha a nagy update-ek nem mentenének mindent rollback-ként meg nem gyűlne be a telepítésre az évek alatt a sok szemét, így viszont, ahogy a MS hozzááll, így már sokkal helyigényesebb.
Esetleg kiszeded a gépből, és egy olcsó USB-SATA adapterrel használod külső meghajtónak, egyfajta pendrive-nak, pl. baromira be tudja gyorsítani az OS-ek telepítését, live OS kiírását, tesztelését. Akár még úgy is, hogy teszel rá Ventoy-t, meg egy csomó lemezképet, és lehet őket vadul próbálgatni.
Ezek az SSD-k, ha nem gyári selejtek, meg nincsenek extrém felhasználással petabájtos tételben rojtosra írva, vagy nem viszi el őket villámkár, döglődő táp, akkor kb. örökké tartanak, ha meg is döglenek, akkor a vezérlő adja be a kulcsot, nem a NAND fárad el. Ezeket úgy is kell cserélni, mert kinövi az ember, ma már az 1-2 terás is megfizethető.
Ahogy látszik, irodai felhasználás nem ír rá sokat, 12 év alatt 14,5 terát írtál rá fel, az évi 1,2 tera, általában egy ilyen SSD-nek 50-150 tera körül van a hivatalos írásterhelhetősége, de a valóságban ennek a többszörösét is bírják, így arányosan nézve nem írtál rá sokat, és ez meg is látszik azon is, hogy 76%-osnak mutatja még.
Ez egybe vág az én SSD-immel is. Általában évi 1-2 tera körül írok rájuk, igaz zömében lájtosabb, linuxos felhasználással, a ritkábban használtakra, amiken csak másodlagos rendszer van, azokra 1-1,5 tera per év ütemben, a fő rendszereim alatt lévő SSD-kre meg kb. 2-2,5 a max, az se sok. Az írások többségre rendszerfrissítés és letöltés. Nekem a saját szkriptem ki is vetíti statisztikának, a jelenlegi fő SSD-men 2 tera/év ütemben csapatom fel az írásokat már 2,33 éve, és kiszámolja a szkript, hogy a gyártói hivatalos írásmennyiséget (1200 TB erre a modellre), ilyen ütemű használattal hip-hop elérem, már csak 576 (!) évnyi használatra van. A tiédben, a te ütemeddel lenne még 38 év. Ezt már 10+ éve is magyaráztam félősöknek, hogy felesleges kímélgetni.
Írom ezt úgy, hogy az én rendszeremen vannak íráskímélés irányába mutató beállítások, de csak a fő rendszeren, és valóban nem azért vannak ott, mert kímélném, hanem gyorsítsam a felhasználást. Pl. nincs accesstime rögzítés (nem kell, minek), nincs swap, nincs hibernálás, a frissítsek és sok átmeneti művelet (pl. forráskódból forgatás) egy tmpfs ramdrive-ra megy, mivel nem akarom az unokáknak eltenni. Régen, míg az SSD-n hagytam a pacman cache-t, addig rendszeresen majdnem kifogyott a szabad hely a root partíción, mivel elfelejtettem kipucolni, így ennek elejét veszem. Naplók, core dump-ok mérete is korlátozva van, azokat sem tenném el az utókornak bekeretezve. A windowsos és BSD-s partíciókon viszont semmilyen ilyen spéci beállítás nincs, ott minden alap beállításon van hagyva, ott sem használódnak el jobban az SSD-k. Már számos SSD-m volt az évek során, 2 kivételével meg is van mindegyik és működik. Abból a 2-ből az egyiket eladtam, mert egy ismőrösömnek kellett a gépébe nagyon gyorsan, nem volt ideje rendelgetni, meg elmenni venni szarokat, így olcsón odaadtam, beszereltem neki a laptopjába, én már akkor úgyse használtam, a másik SSD volt az egyetlen olyan kivétel, ami tönkrement (belassult, adatokat felejtett, végül be sem bootolt a rajta lévő OpenBSD 6.9), de az is valami 6 év után, de azon sem volt sok írás, 10 tera körül a 150-ből.