Nyilván ezt is jobban tudod, hogy mi miért és mikor történt. Anélkül, hogy esetleg utánanéznél a valóságnak és a tényeknek. Segítek: a Microsoft elég korán (korábban, mint mások) eldöntötte, hogy normálisan támogatni fogja az ékezeteket, a Windows NT 3.1 már úgy érkezett 1993-ban, hogy UCS-2 -t használ, ami az akkori Unicode szabvány szerint az összes lehetséges karaktert árbázolni tudja, anélkül hogy kódtáblák közt kéne átalakítgatni. Ebből ered, hogy Windows alatt a sztringek karakterenként 2 byte-osak. És ez még bőven az előtt volt, hogy "UTF8-as világ" (idézet tőled) lett volna, hiszen akkor még nem volt UTF-8 világ és szabvány, amikor ők már fejlesztettek és aztán ki is hoztak egy olyan terméket, ami az összes akkori karaktert ábrázolni tudta. Némi olvasnivaló: https://devblogs.microsoft.com/oldnewthing/20190830-00/?p=102823
És ha esetleg közelebbről, mondjuk fejlesztői oldalról is hozzászagoltál volna ehhez, tudnád, hogy minimális odafigyelés mellett el lehet érni, hogy jól működjenek UCS-2 mellett a C/C++ nyelven írt programok, ne vesszenek el még akkor sem sehol az ékezetek, amikor mondjuk parancssori paraméterátadás, környezeti változó átadás stb. történik, hiszen ez a fajta karakterábrázolás a kernelen belül is így van implementálva. Olvasnivaló ehhez: https://stackoverflow.com/questions/13509733/what-is-the-use-of-wchar-t… A topiknyitó kérdésben gondolom olyan programok vannak használva parancssorból, amik nem felelnek meg ennek az elvnek.