Pont ez az, ezért nem oldható meg okossággokkal, diszkrét algoritmus mentén, mindenképp csak szótáralapon megy. Egyébként ez minden nyelvnél így van, teljesen fonetikusan írt nyelv nincs. Még azokban is, amelyeknél szorosabbak követi a helyesírást az ejtés, még ott se esnek egybe, van eltérés az íráskép és a beszéd között, mert természetes beszédben mindig is fellépnek hasonulások, meg szóeredettel összefüggő írási sajátosságok is mindenhol vannak, amelyek ejtésben nem mindig türköződnek. Egyébként van erre megoldás, fonetikai jelek, azokkal teljesen fonetikusan írható-adható vissza minden, de abból meg olyan rémálom krix-krax szokott lenni, hogy átlag polgárnak esélytelen a használata, sokszor még a nyelvészek maguk is megrettennek tőle, ha nem a hangtan a szakterületük. A kiejtési jelezés kicsi olyan mumus, mint az IT-ben a terminál/CLI használata, sokan ódzkodnak tőle, nem bírják megszokni.
Egyébként ez a taghat-áron elválasztás teljesen jó, nincs semmilyen olyan előírás, hogy csak tag-határon-ként lehetne elválasztani. Igen, az utóbbi olvashatóbb, de pl. sorkizárásos szövegben a szóközök egyenletessége, és a szövegtelítettség homogenitása adott esetben jobban igényelheti a tagha-táros elválasztást. Ezt mindig adott esetben kell eldönteni. A TeX, LaTeX elválasztási algoritmusát is hiába dicsérik, sok mindent nem vagy nem jól választ el, amiket jól választ el, azokat se mindig a legoptimálisabb helyen, így adott dokumentumban mindig igényel egyedi definiálást, kézi utánigazítást, nem lehet benne vakon bízni. Épp így a sortörését is dicsérni szokták, pedig nem egyszer produkál sortúlfolyást, meg ronda grafikai glitch-eket, ezek is igényelni szoktak kézi beavatkozást.
Max. csak egy olyan esetkör van, amikor a taghatárra figyelemmel kell lenni, pl. a faszállítók szót valószínű csak fa-szállítóként kéne elválasztani, a fasz-állítók se hibás, csak mást jelent, félreérthető.