A "hajléktalan bevásárlókocsija" metafora pl. nem piaci trend, hanem egy személyes (és indokolatlanul durva, sarkított) értékítélet.
Szerintem annyi a megfejtés, hogy máshol van a "humorszintetek". Ha megfigyeled, a hozzászóló, aki bedobja ezt a hasonlatot, rögtön el is veszi az élét azzal, hogy a saját bevásárlókocsijáról kezd beszélni.
Aztán hallgasd meg 1:23:36-tól 1:23:49-ig: "amikor abban pontosan ugyanannyira lehet rossz kódot írni". Ennek zérus az információtartalma; sem a piacról nem mond semmit, sem konkrét nyelvekről.
Én ezt a poént is értettem, de akkor konkretizálom neked egy saját példával.
A kutatók között egy csomó olyan akad, aki szilárdan hiszi magáról, hogy ő tud programozni.
Csak hát nem.
Egyszer 3 hétig debugoltam egy kollégám által elkövetett Fortran kódot. (Ez nekem egyébként pszichésen elég fájdalmas tud lenni, mert nem tudom a problémát elengedni.) Közben négyszeresen egymásba ágyazott, GOTO-val szervezett ciklusokat fejtettem vissza, ötbetűs, értelmetlen nevű szubrutinok "kilétét" derítettem fel.
És megtaláltam.
Ott követtem el a hibát, hogy bíztam a Kolléga ép eszében. Soha nem gondoltam volna ugyanis, hogy nem a saját kódjába, hanem az általa használt, de amúgy más által írt cirka 120.000 soros könyvtárba fog belerondítani úgy, hogy három random helyen fixen definiálja három tömb méretét 10-re. És végignézte a háromhetes szívásomat és nem szólt egy szót se, mert gondolom már nem is emlékezett rá, hogy mit művelt.
Én ez után az eset után hosszan haragudtam a Fortran nyelvre, míg rá nem jöttem, hogy tulajdonképpen a Fortran programozókra haragszom.
Mert mindenben lehet jó kódot írni, még Fortranban is, csak szükségeltetnek bizonyos képességek.