Ahogy fentebb írtam, az MS miért nem kezeli azt az állapotot, ha egy modul működésképtelen? Miért nem tud úgy elindulni a rendszerük, hogy az előzőleg működésképtelen modult másodszorra be sem tölti? MIért nincs a Windows-ban védelem az ilyen külső szoftverekben keletkező hibák ellen?
Az MS saját frissítései valóban nem okoztak eddig még ilyen 100%-os boot képteleséget, de ez kb. a szerencse műve. Eljutottunk oda, hogy minden egyes patch kedd után az összes kiadott patch-et felsorolják, hogy milyen egyéb hibá okoz mekkora körben. Kb. annyit ront mind amennyit javít. Attól, hogy ezek nem okoznak közvetlen indíthatatlanságot, pont ugyan annyira gáz, és rettentő sok melót adnak az IT-nak.
Már az a felvetés gáz, hogy ha kiadnak egy javítást (akár az MS, akár más fejlesztő), akkor azt mindenki tesztelje le maga, és utána a saját felelősségére telepítse, ha a teszten átment... Miért? Ha ők alaposan tesztelik, akkor még mindig lehet benne olyan ordas hiba, ami a felhasználót megszivatja? Nekem az áldozathibáztatás, hogy "miért nem teszteltek"? Hát, mert nem kis pénzrt vettek egy szoftvert, amiről feltételezik (és elvárható), hogy tesztelve legyen annyira, amekkora súlya van egy esetleges benne maradt hibának. Veszek egy autót, akkor az nem úgy megy, hogy elküldöm töréstesztre, és ha átmegy, veszek egy másikat, amit használok, majd ha szervizbe kerül bármiért, akkor onnan egy másik szervizbe viszem ellenőriztetni, mindent jól csináltak-e az első szervizben...
A Linux világban miért nem borul meg egy csomó dolog minden egyes frissítésnél? Pedig az ugye enterprise viszonylatban vállalhatatlan, támogatás nélküli, tanúsítvány nélküi, közvetlen felelős nélküli rendszer, ergo csak szar lehet enterprise szemlélettel vizsgálva.