A 32+ bites MCU-k kozul meg szerintem meg mindig az STM32-nek indul a legmeredekebben a tanulasi-siker gorbeje (fejlesztokeszlet az `apt install` modon felmegy, van olcso off-the-shelf debuggerrel es debug UART-tal ellatott fejlesztokeszlet peldaprogramokkal es kapcsolasi rajzzal a legegyszerubbtol a bonyolultabbig, sok periferia van eleve, sok howto-manual-pelda van a neten, az IC-k doksija is meglepoen jo es egyseges, stb). Szoval hamar 32 bites, akkor ez egy jo valasztas.
A 8 meg 16 bites MCU-kkal annyi lehet a fenntartas hogy amint tulleped az architektura limitacioit (azaz a 16 bites address space melyseget), akkor az egy teljesen uj vilag, az univerzum osszes elkepzelheto hardveres-asssmeblyszintu-szofveres-gccs-linkeleses hekkeleseivel egyutt. Meg akkoris ha a hw maga latszolag egyszeruen tamogatja azt... szoval kicsit kevesbe "future proof", kevesbe elegans, foleg ha szep hordozhato kodot akarunk irni hardver-specifikusabb esetekre is.
A 8/16 bites rendszerek elonyeit gyakorlatban inkabb ott latom hogyha nagyon integralt az alkalmazas, akkor fizikailag kisebb csippet konnyebb 8/16 bitre talalni. Azaz ha pl csak egy DFN8-nyi vagy VQFN16-nyi hely van csak, arra hamarabb lesz MCU.