Nem siránkoztam, és nem is látok benne világvégét.
Csak nem szeretem, mert:
- mindenbe belemászik
- szűkszavúan, néha értemezhetetlenül logol, néha konkrétan nem mond igazat a logban
- szolgáltatás (újra)indításánál jellemzően csak visszaadja a promtot, mintha minden rendben lenne, de ha megnézem a státuszt akkor látszik hogy nem tudta elindítani/megállítani. Így arra kényszerít, hogy start/restart/stop után mindig kérjek egy status-t is.
- több dolgot bonyolultabbá tesz
Amiért mégis el tudom fogadni:
- egységesen működnek a szolgáltatás indítások (bonyolult, néha bugos, de egységes)
- sok hozzá az elérhető közösségi info
- egy paranccsal átláthatóan közli, hogy melyik szolgáltatás fut, és melyik nem
De mégis jobban szeretem a sysvinit-et, mert:
- egyszerű
- nem dependel mindenre
- üzembiztos
- ha nem sikerül neki valami, azt vagy megmondja, vagy értelmezhetően logolja
Összességében jobban szeretem az "egytrükkös pónikat" (egyszerű mint a faék, csak egy dologra képes, de arra üzembiztosan), mint a nagy robosztus mindenbe belemászó alrendszereket, mert utóbbinak a soksok képessége sokok bug-fészket rejt.
Ez az én véleményem, nem kell vele egyetérteni. Nekem pedig nem kell szeretnem a systemd-t. De elfogadom a létezését.