grátisz látta el
Vállalt eladata, tehát nem grátisz finanszírozás nélkül sem. A vita arról szólt, hogy ami normális menetrend szerint (a 2015ös migráns válság előtt), nem került olyan drasztikus különösebb többlet költségbe az most komoly terhet jelent (maga a feladat).
Az elvi kérdés, hogy a közös feladatokért a közös büdzsé részarányos finanszírozást biztosítson. Annak amit Rétvári emleget annyi alapja van, hogy pl konkrétan a technikai zár felépítésére és karbantartására (és egyebekre) az EU nem hajlandó pénzt biztosítani, csak nagyon limitált x-y jogcímekre (mert ugye a kerítés mint olyan optikailag/egyesek ideolgóiai meggyőződése miatt rossz, de amúgy meg szükséges..), holott az egy igen jelentős összeget tesz ki: és ez egy folyamatos vita tárgya az óta is: milyen számlákat hajlandóak befogadni.
Ez más területeken is állandó vita tárgya amúgy a tagállamok és az EU között. Ott van a helyreállítási alap: folyamatos probléma, hogy a tagállamoknak kell ötleteket és projekteket vinnie, hogy oké erre gondoltak: az EU-s bürokrata meg azt mondja, hogy nem tetszik neki: és ott áll a pénz, nem tudnak amúgy szükséges projekteket megvalósítani. Ezen a téren is a túlhízott szervezet látszik, aminek feladata az adminisztráció és a szinkronizálás kellene legyen, nem pedig önállósítva önmagát akadályoznia a konkrét tagok működését. Félreértések elkerülése végett, konkrét spanyol és olasz projektekről van szó, nem magyar nézetről beszélek.