Azt hiszem, hogy a sok mindenben tetten érhető véleménykülönbségünk visszavezethető arra, hogy mit tartunk védendő életnek.
Te annak a magzatnak a létezését aminek hallható a szívhangja, többre tartod mint az anyjának az életminőségét, vagyis te az életet csak fekete fehérben látod, vagy van, vagy nincs, és úgy véled, hogy a nincs az mindig rosszabb mint a van, és ezt a nézőpontodat szeretnéd rákényszeríteni másokra, például a lányodat is szülésre kényszerítenéd, ha már ivarérett, függetlenül attól, hogy ez milyen fizikai megterhelést jelent számára.
Én pedig színesben látom a világot, számomra az élet nem csak van és nincs, hanem ezek mellett számításba veszek egy skálát, például egy életminőséget, és emiatt teljesen elfogadom azt, ha egy nő úgy dönt, hogy például nem akar a világra hozni egy Down kóros gyermeket. Én veletek ellentétben nem akarok Istent játszani, a döntést nem akarom kivenni más kezéből, mert továbbra is úgy vélem, hogy a döntés az anyát illeti meg.
Úgy vélem, hogy ebből származik az ellentét köztünk, hogy velem ellentétben te a vallási dogmákat többre tartod a gyermeked életminőségénél. Vagyis hagyod, hogy a gyermeked sérüljön csak azért, mert komolyan veszed a még a papok által is magasról leszart "Ne ölj!" parancsot.
Én a dogmák helyett újra és újra megpróbálok az emberekben bízni, és ebbe beletartozik, hogy bízom az emberi jóindulatban, az érző szívben, például a gyermekem döntésében. Ha egyszer a lányomnak erről kell döntenie, akkor tőlem támogatást fog kapni, és nem megvetést, bárhogyan is dönt.