( YleGreg | 2023. 03. 31., p – 15:26 )

"... aztán mondd már légyszi egyenes arccal, hogy a gyereknek annyit tanítanak a szorzásról hogy ..."
Hibás a koncepciód, mert én miért mondanék ilyet? Soha nem állítottam, hogy csak ennyit tanítanak.

"A szorzás is egy jól vizualizálható és megérthető művelet ..."
Ezt mondom én is. Érthető, ha részekre bontod, a gyerek absztrahálási képességeinek megfelelően. Én ezt preferálom. A vizualizálhatósága nehezebb, de szerintem is vizualizálható, már ha ezen nem a számjegyek retinába égését gondolod, hanem mondjuk két duplázást egy négybe hajtott papírlap elképzelésével.

"... 6x8 nem lehet 38, mert már az előbb az 5x8 is negyven volt."
Hibás a koncepciód, ugyanis dolgozat közben nem gondol sem az előző, sem a következő számra a szorzótáblában. Csak az aktuális számok lebegnek a szeme előtt. Feleléses kikérdezéskor pedig random kérdezik őket, nem sorban, így az általad írt mankót nem tudja használni.

"Továbbra se vagy hajlandó megérteni, hogy nem ennyit tanulnak a szorzásról."
Hibás a koncepciód, mert én sehol nem írtam olyat, hogy csak ennyit tanulnak a szorzásról.

"... hogy rögzüljön lehetőleg az összes, szisztematikusan, ne csak a random ahogy esik."
Hibás a koncepciód, hiszen felesleges időt fecsérelni olyan szám értékek rögzítésére, amit az élet nem igazol, beáldozva ezzel azt az időt amit más, jelenleg hiányképességekként nyilvántartott képességek fejlesztésére lehetett volna fordítani, és nem utolsó sorban megutáltatni magát a tanulást is a gyerekkel, megágyazva annak, hogy lehetőleg más tantárgyakból se teljesítsen jól. Mert tetszik, nem tetszik, az iskolai negatív tapasztalatoknak van egy ilyen hatása is. Ezt érdemes elkerülni, nem gondolod?
Lehet, hogy érdemes lenne hátralépni egyet gondolatban, és megnézni, hogy mennyiben változtak a szükséges alapképességek listája amióta a szorzótábla magoltatása népszokássá vált. De ne érts félre, a szorzótábla ismeretére szerintem is szükség van. (Asszem a babilóniai a legkorábbi ismert szorzótábla, bár ők 60-as számrendszerben kínozták ezzel a fiatalokat, hehe.) Amit kritizálok, az az, hogy miért kell betéve tudni az egészet? Szerintem elég lenne a gyakran használtakat betéve tudni. Mikor voltál utoljára olyan helyzetben, hogy a 6x7 -et nem értél rá két darab 3x7 -ből összerakni?
A bemagolásra szánt időt másra is el lehet költeni. Szerinted nem létezik fontosabb képesség, mint a hetes szorzótábla álmodból felmondásának a képessége?

"Ez nem tudom hogy jön ide. Szerintem kb mindenki érti, hogy a műveleti sorrenddel van a baj."
Kérdezz meg egy random, de nem matematikus végzettségű embert a környezetedben, hogy szerinte mire való a műveleti sorrend, és hogy szerint miért alakult úgy, hogy a szorzást/osztást hamarabb végezzük el, mint az összeadást/kivonást? Amíg a tanácstalan arcukat nézed, gondolkodj el azon, hogy vajon megértették az alapokat, vagy csak megtanulták?

"... a) azt majd magyar órán fogják, meg földrajzon ..."
Hibás koncepció, hiszen miért ne lehetne egyszerre a kellemest és a hasznost? Te sem mész külön a boltba tejtermékért és húsért, igaz?

"... b) esetleg valaki gondolkodott, és hasznos dolgot jegyeztetett meg inkább, miközben fejlesztette a memorizáló képességet is."
Végre egy jó érv. Köszönöm, hogy rám gondoltál, hiszen pont emellett érveltem... :-)

"Mármint magától, mert pl gyerekkorodban a nem hasznos memoriterekkel fejlesztették ezt a képességedet."
Nem vagyok biztos, hogy valóban sikeres volt ez a fejlesztés, mert a mai napig nem tudok rendesen verset tanulni, ugyanis simán kicserélek benne szavakat, és nem veszem észre, mert az is rímel, és hangulatában sem lóg ki. De emiatt legalább szívből gyűlöltem az irodalmat és a nyelvtant, mert ugyanaz a tanár tanította. És nem kevés időm ráment a már bocs, de remekbe szabott szar versek magolására, amelyek helyett ha angolt tanultam volna, vagy matekot, vagy nagyjából bármi mást, ami nem az időm nettó elbaszása, akkor már előbbre lennék, lévén azokat a verseket azóta sem hallottam, még mástól sem, nemhogy én emlékezzek rá. A memoriterek lehet, hogy valakinek hasznosak, hát én nem érzem úgy, hogy nekem segítettek. De persze biztosan vannak akik ezt jobban tudják, hogy az én elmém miben jó, és miben nem.