( kroozo | 2023. 03. 31., p – 12:48 )

Ja, elvileg. Gyakorlatilag meg ezt kell tudni, mert a dogánál nincs idő gondolkozni.

Húzd már elő a gyerek matekkönyvét elsőstől, nézd már végig, hogyan vezetik ez az egészet végig, aztán mondd már légyszi egyenes arccal, hogy a gyereknek annyit tanítanak a szorzásról hogy "haccónégyazhuszonnégy, héccenéegyaz...". Funky módon jó eséllyel rá fogsz csodálkozni arra, hogy pont azokat a logikus trükköket vezeti fel és gyakoroltatja be, amiket te is szeretnél elmondani (vajon neked honnan vannak?) Az, hogy te nem érted, hogy ez most éppen hol tart, és az adott dolgozat mit mér, az nem a dolgozat hibája.

Nagyon nem mindegy, hogy a húszas számtartományról beszélünk, vagyis a két tíznél kevesebb szám összeadásakor az egyik szám kettébontására, ami egy jól vizualizálható művelet, vagy pedig verstanulásról, ahol ha tévedsz, akkor hibás lesz a számolás.

A szorzás is egy jól vizualizálható és megérthető művelet, amit ha jól begyakoroltál, akkor ki fogja dobni az agyad, hogy  a 6x8 nem lehet 38, mert már az előbb az 5x8 is negyven volt. Azt próbálják elérni, hogy a gyereknek az is menjen zsigerből, ami neked már nem ;)

Engem az zavar, hogy a vers tanulás egy bizonytalan, de gyors módszer, míg a végiggondolás lassabb, de biztosabb eredményt hoz. Ennyire spórolni akarunk az idővel? A gyakran használt dolgok amúgy is rutinná válnak, de akkor miért nem várjuk ki, míg természetes úton kerülnek rögzítésre az agy gyors elérésű tárolójába?

Továbbra se vagy hajlandó megérteni, hogy nem ennyit tanulnak a szorzásról. Nem érted, mire jó a szorzótábla megtanulása, és hogy pontosan azt a természetes utat stimuláljuk vele, hogy rögzüljön lehetőleg az összes, szisztematikusan, ne csak a random ahogy esik. 

Emberek csodálkoznak azon a mágikus-misztikus matek példán, ami arról szól, hogy a ki nem írt szorzás a zárójel előtt mit okoz. És ezt a közbeszédben mindenki matematikai problémának tekinti, miközben ez egy jelöléstechnikai probléma. Tessék nekem leírni a problémás képletet Lengyel formában, hopp, máris kiderült, hogy csupán arról beszélünk, hogy egyesek egy kényelmesebb, de nem teljesen egzakt jelöléstechnikát használtak. Aki meg az indexen olvas róla, tényleg elhiszi, hogy ez egy valódi probléma. Nem, a valódi probléma az FDIV bug volt, mert nem számolt pontosan, - és az ipar szerint az nem volt mentség, hogy de legalább gyors.

Ez nem tudom hogy jön ide. Szerintem kb mindenki érti, hogy a műveleti sorrenddel van a baj.

Lehet, hogy igazad van, nagyanyám is énekelte Archimedes tövényét, de amikor rákérdeztem, hogy ez miért fontos, nem tudta. Sosem kapcsolta össze a fejében a hőlégballonnal, vagy a tengeralattjáróval, így aztán tök feleslegesen tanulta meg. De azt tudta, hogy kisangyalom...

De ennek nem az volt az oka, hogy meg kellett neki tanulni :)

A memoriter jajj-de-hasznos koncepció ott bukik meg, hogy ha valóban ez lenne a cél, akkor lehetne értelmesebb, gyakrabban használt, de nem kiszámítható lexikális tudást beleverni a gyerek fejébe, mint az éppen aktuális fanatikus által írt verset, például a külföldi országok főbb városait, vagy a balatoni vonat állomásait, vagy akár a lakóhelyének az utcáit, sorban. Ezekről gyakrabban esik szó, mint arról, hogy "... elfogyott a regimentje, ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni, ..." és jól meghalni, mert az mekkora királyság már!

Nem tudom, felmerült-e esetleg benned, hogy a) azt majd magyar órán fogják, meg földrajzon b) esetleg valaki gondolkodott, és hasznos dolgot jegyeztetett meg inkább, miközben fejleszette a memórizáló képességet is.

Így van, nem értem. Miért kell bebiflázni azt, amit meg is lehet érteni? Amit gyakran használok, az úgyis bebiflázódik magától. És nem, az, hogy az ember be tud valamit biflázni az szerintem nem érték. Én nem egy élő magnószalag akarok lenni. Amíg a Fahrenheit 451 meg nem valósul, addig bocs, de ez számomra nem egy életcél.

Mármint magától, mert pl gyerekkorodban a nem hasznos memoriterekkel fejleszették ezt a képességedet ;)