Nope. Az a baj, hogy mi átlagemberek túl problémásak vagyunk a világ felső pár ezrének. Nagyon rosszul vagyunk irányíthatóak és sokba kerülünk. Nem lehet minden szemetet eladni nekünk, és otthagyjuk a rossz munkaadókat vagy szar országokat. Nem vagyunk boldogok, ha kizsákmányolnak minket.
A jövő ideális emberének nincs tulajdona és állandó létbizonytalanságban él. Ez utóbbit a fogyasztással kompenzálja. Szigorúan csakis szolgáltatás fogyasztásával, mert ha terméket fogyaszt, akkor lehetnek elvárásai. Az meg belevág a profitba. Az ideális ember csaki meghatározott keretek között gondolkodik és beszél. Vannak dolgok amikre gondolni sem mer, nemhogy beszélni. No nem azért, mert szellemileg ekkora erőfeszítés lenne neki, hanem tudja, hogy egy rossz szó az életminőségébe kerülhet.
Ez az emberke szigorúan be van szabályozva a cégek által. Tudják mikor kel, mikor fekszik, mit eszik. Ismerika vérnyomását, szívritmusát, a gondolatait és a vágyait is. Mindaddig míg hasznos, patikamérlegen kiporciózott adagokon kapja a jutifalatokat, amik épp csak kicsivel többek a minimális életbenmaradáshoz szükségesnél. És amikor költségessé vélik az emberke, akkor eldobják, mint egy taknyos zsepit.
Sajnos, ez nem lázálom, hanem a valóság. Ennek részei a 15 perces városok, a mobilkommunikáció erőltetése, a készpénzmentes világ (lásd. Izrael), és zölideológia alapú táplálkozási reform.