Ezek ideiglenes érdekek amikkel ideiglenesen egyet tudnék érteni a jelenlegi helyzetben, de ettől még az eszközöket vitatom. Főleg azzal a nagy képpel van problémám, ahogyan a diplomáciai utak rendről rendre csődöt mondanak nagyhatalmi pozíciók miatt, és újra itt állunk egy újabb világháború küszöbén, mert inkább fizetnek a felek defcon szintek növelésével, csak presztízzsel ne kelljen. A jelenlegi században szerintem luxus olyan status quo szerint érvelni, ami konkrétan évtizedről évtizedre változik igen erőteljesen. Elvitatkozunk arról, hogy most akkor védelmi szövetség-e a NATO, miközben a világtrend egyértelmű: fegyverkezik mindenki. Ukrajna jelenlegi helyzete és az invázió Oroszország egyedüli felelőssége? Igen. A helyzet ami ide vezetett viszont azoknak a felelőssége, akik egypólusú világrendet akarnak ráerőltetni az ún. "nemzetek feletti" intézményekre. Hová mutatnak ezek a folyamatok? Közel 80 évvel ezelőtt a Commonwealth és az UN úgy alakult meg, hogy valószínűleg mindenki komolyan hitt benne, hogy egy gyarmatok utáni világban is lehetséges a "nemzetek felettiség" és az ellentétek erőszak nélküli rendezése. Ez egyértelműen csődöt mondott, mert a bürökrácia és az imperializmus megette az idealizmust reggelire, és bármennyire úgy hisszük, hogy ezen nyugati szervezetek mögött áll "az egész világ", valójában a világ jelentős része nem kér belőle.