Azt is tegyük hozzá, akkoriban az atomfegyvernek egész más volt a megítélése. Az a két bomba amit Japánra ledobtak, mára már csak taktikai atomfegyvernek számítana. Arról nem beszélve, hogy az amerikai tábornokok eredetileg kiröhögték, hogy a 20 kt rombolóerő komolytalan, ők hagyományos szőnyegbombázással 2 kt TNT+gyújtóbombából nagyobb pusztítást tudnak okozni.
Azóta hidrogénbomba is van, akár 50-100 Mt rombolóerővel, ráadásul mindkét félnek, életbe lépett a kölcsönös megsemmisítési elv. Csináltak kutatásokat rá, hogy a katonák éles helyzetben vajon tényleg megnyomnák-e a gombot és messze nem 100%-os volt az eredmény. Nemcsak első csapás, hanem második csapás esetén is voltak akik inkább megtorlatlanul hagyták volna az első csapást - mert ezzel legalább marad élő ember a földön, értelmét veszti, hogy az adott pillanatban barát vagy ellenséges ország lakosa volt-e. A Szovjetúniónak voltak incidensei, amikor téves radarjelzés miatt azt hitték megindultak amerikai atomrakéták. Inkább kivártak, kockáztatva, hogy ha tényleg valódi a támadás, már nem fognak tudni visszavágni.