Én is hasonlóképpen látom a problémát, az én meglátásaim:
- a főnöknek az a legfontosabb, hogy ő lehessen a ’kis-kakas a szemétdombon’, tehát csak olyat fog felvenni, aki biztosan nem veszélyezteti a pozícióját.
- az ilyen főnök attól lesz valaki, hogy ő főnök. Te nem csak az egzisztenciáját, hanem az önmagáról kialakított képét is veszélyezteted.
- a felvételiztető ’vezető’ azért lett vezető, mert minden másra (is) alkalmatlan volt
- a főnök emberileg (is) egy nagy nulla és így nem képes mit kezdeni egy nála idősebbel, az feszélyezi őt
- az ifjú titán vezető a saját értékrendje szerint dönt: neki az a jó ember, aki tudja, hogy melyik a legjobb sör, tud csocsózni meg menő kocsikról fecsegni. Te nem ez vagy!
- egy idősebb kollégával nem lehet minden hülyeséget elfogadtatni mint valami menő dolgot, mert annak van saját meggyőződése, ez pedig problémás egy ifjú titánnak, hiszen ő nem tud érvelni
- Magyarországon a ’főnök’ sajnos még mindig egy státusz szimbólum. Nem igazán van megbecsülése egy ’vezető mérnöknek’ (és nem is fizetik meg), aki mondjuk az egész projektért műszakilag ténylegesen felel. A megbecsült és fontos a ’valamilyen főnök’, aki mondjuk a szabadságos papírokat adminisztrálja. Egy idősebb kollégának pedig éppen egy ilyen ’vezető mérnök’-i állás lehetne ideális, ahol nemcsak a szakmai tapasztalat kamatoztatható, hanem az emberekkel való ügyes bánás mód is.
Sajnos a legtöbb cégnek nincs igazi HR-je. Nincs olyan előre gondolkodni tudó csapat, aki képes lenne a cég jövőbeli munkaerő igényeit, emberi kapcsolatait felmérni, feltérképezni és aszerint felvenni az embereket. Ezt a feladatot – arra hivatkozva, hogy ez szakmai dolog – egyszerűen átruházzák a 28 éves ’senior’ kollégákra aztán csodálkoznak amikor nem halad a munka és elmennek az emberek.