Sajnos sokan fel nem fogják ezt, hogy nem mindenkinek adatik meg a döntés szabadsága, mert bár elvileg adott a "máshogy" döntés, morálisan elfogadhatatlan másik utat választani, mert nem csak az én ego van, hanem van más is, aki sokszor fontosabb: kisgyerek, demens szülő, fogyatékos családtag, etc. Akinek nincs ilyen vagy nincs/nem volt hasonló kényszerhelyzetben az sosem fogja felfogni, milyenek ezek, és hogy igenis van kényszerpálya.
Oregon biztosan idegbajt kapott volna a mi rokonunktól is, aki kohászati üzem igazgatóként otthon a kertjében is tartott műhelyt (sufni kinézetű, mellette kb másfél köbméter vas anyag. palatáblák, amikből ha kellett ideiglenesen meg-megnagyobbította a szerelési területet), kalapált, fúrt faragott, szerelt, javított a szabadidejében is, mert minden forintot meg akart fogni, mert tudta, hogy a lányának szüksége lesz mindenre, és mert ilyen volt a természete, ha ő meg tudta csinálni, meg akarta csinálni, nem valaki mással csináltatni. Sokaknak a kertes ház a gyepet, meg a virágágyást jelenti kocsibeállóval, másoknak műhelyet, szerelőaknát az autóhoz és anyagraktárat. Van aki szeret pihenni, van aki nem akar és van aki nem tud, mert nem adatik meg neki.
Kitartást és erőt a folytatáshoz.