Ezeknek az alkalmazásoknak egyike se ördöngösség. A MIDI egy nagyon egyszerű formátum, a porton a driver beengedi-kiengedi a bájtokat. Egyszerű bájtok egymásutánja, semmi tömörítés, titkosítás, időzítés, checksum, vagy egyéb bonyolítás. A világ egyik legprimitívebb, legkisebb sávszéligényű formátuma. Még a 80-as évek elejéről való, klasszik formátum, még nem nagy cégek, soy/webdevek dolgozták ki mindenféle köztes réteggel, absztrakciókkal, halom API-val. Az egyszerűségre kellett törekedni, mivel követelmény volt, hogy számológépchip egyszerűségű szintetizátorok és ótvar lassú, nevetségesen kevés memóriájú 8 bites mikroszámítógépek is vigyék, nem bonyolíthatták túl.
Tényleg az egész low level szinten annyira primitív, hogy csak mennek sorban egyesével a nyers, nem bufferelt bájtok, amik csatornákat és zenei hangokat (kottát) reprezentálnak. Szerintem még úgy is meg lehet csinálni, hogy a MIDI eszköz /dev/bla-bla azonosítóját cat-tel nyomatod be pipe-on vagy átirányításon át egy fájlba, vagy másik alkalmazásba. Az az egyszerű műfaj, amit egy amatőr, kisiskolás is megold, lekódol, nem kellene hozzá a nagy multik millió kódsoros projektjei, meg vaskos függőségek, lib-rengetegek.