Ebben igazad van, bár tulajdonképpen nem mond ellen annak, amit írtam. :)
Szerintem egy 1000+ változót tartalmazó konfigfájl már bőven nem optimális, de ha valami okból szükség lenne rá, nincs az az Isten, hogy kézzel hozzam őket létre. Azt gondolom, hogy ennyire részletes konfigurációra akkor van szükség, ha ténylegesen létezik/létezhet is legalább 1000+ különböző permutációjú instance az adott alkalmazásból. Ekkor viszont generálni kell a konfigfájlokat, nem kézzel szerkesztgetni.
Én ebből a yaml rossz, xml jó vitából csak azt látom, hogy a configuration management problémákat rossz absztrakciós szinten közelítjük meg. Onnantól kezdve, hogy van rendes config mgmt folyamat, már majdnem lényegtelen, hogy milyen formátumban tárolódik a tényleges adat. "De mi van, ha kézzel belekommentelek valamit a fájlba, és rossz helyen lesz whitespace, és emiatt bugos lesz a prod", te jó ég, mintha egy időutazás lenne ez a thread :)
Statikus, csak olvasható konfigurációt mindenképpen valamilyen szöveges fájlba tennék, nem adatbázisba.
Azért a fentebb emlegetett 12 szintes, csillió key-value párost tartalmazó konfig esetében már bőven elgondolkodnék egy sqlite-on, már csak azért is, hogy elvegyem a kedvét a plaintext-editor huszároknak, akik később ticketet nyitnak a vendornál, mert nem sikerült megszerkeszteniük egy txt fájlt. :)