Mi két évet töltöttünk ho-ban.
Nekem az a megfigyelésem, hogy aki ho-ban tróger, az valójában a cégben is tróger.
A megfelelő munkakörnyezet kialakítása fontos. Az valóban nem megy, hogy körülötted nyüzsög a család. A problémának több feloldása is létezik.
Illetve az se mindegy, hogy egy másfél szobás panelbe mész haza, vagy egy elég nagy vidéki házba.
Teljesen igazad van, embere válogatja. Nálunk is több kolléga jelezte, hogy neki nem megy otthon a munkájának a megszervezése. Van köztük, aki igényli a kereteket, de olyan is, aki rühell a családjával lenni és tulajdonképpen menekül otthonról az irodába.
Nyilván ez munkakör függő is, mit lehet otthonról jól csinálni. Nekem egész nap telefonálni és a gépet nyomkodni szerintem felesleges bemenni az irodába.
Számomra nagyon pozitív hatása volt a ho-nak. Én inkább distraction-re vagyok hajlamos, ami otthon sokkal kevésbé fenyeget. A főnököm szerint ebben a két évben voltam a legproduktívabb, amikor otthonról dolgoztam.
Valamint számomra óriási pluszt ad az utazási idő és a gázolajköltség megtakarítása. És az életem szervezhetősége: nem egy óra távolságra vagyok otthontól, különösebb szervezés nélkül el tudom hozni a gyereket az iskolából, vagy el tudok intézni valamit. Ez lelkesít, és sokkal hajlandóbb vagyok tolni még este egy etapot, hogy megcsináljak olyan dolgokat, amiket alapban simán holnapra hagynék.
Foglalkoztat a gondolat, hogy idén munkahelyet váltsak, mivel sajnos itt kikerültünk a ho hatálya alól. Dolgozni szeretnék, nem napközibe járni.