"a gyors felejtest tanultam meg" - a "magoltatás" mind tanítási-tanulási módszer hosszú idő oktatási tapasztalata. Esetenként az emberi teljesítményeknél jól láthatóan.., "izzadságszagú és nem szeretem" munka nélkül nincs előrelépés.
Éppen a nyelvtanulás az, amelynek soha nincs vége. - Tehát, ha valaki e téren felejt valamit, az természetes velejárója annak, hogy nem gyakorolja azt. (Különösen a nyelvtudásnál szembetűnő, de az élet más területein is így van. Az agy számára az oxigénen kívül állandóan kell a tudásanyag frissítése.)
Ezért volt az, hogy pl. a római jogot "elvetemült" professzorok, az első évfolyamon a szinte csak latin szöveget tartalmazó tankönyvből kérték vissza. (Repült is még a második uv-n is az ott megjelentek ismételt fele. Persze ettől még nem lett senki "latin nyelvtudós". De esélye volt gyakorlottság esetén a könyv memorizálására. Később, a vége felé, vizsgára már csak négy nap volt "beültetni" pl. a 600 oldalas Pe-t. (polgári eljárásjog.) Ehhez maga a jogszabály-gyűjtemény (Pp) még 350 oldal..)
Az agy napi "rendes" terheléssel, pár év után csodákra képes. Persze itt is vannak reménytelennek tűnő esetek. Erre mondta valamikor a századparancsnokunk Rezi-ben, az ötvenedik "dombos" rohamra, miután a szakasz rádiósa még mindig nem tudott felkecmeregni adott normaidőre az előttünk álló, 80 fokos meredekségű dombra, a húsz kilós rádiójával a hátán...
- "Ami nem megy, azt nem kell erőltetni, de időt kell szakítani a gyakorlására". (Természetesen mentünk 51-edszer is...)
- A magolás jótékony hatásáról egyébként az orvosi egyetemen tanulók, - de még inkább az azt elvégzők, - is tudnának nyilatkozni. És arról, hogy az oktatásban "lopakodó módban" előretört a "gondolkodás képességének fejlesztése" ott is a "magoltatás" helyett.., attól meg a mai kezdő rezidenseket vizsgáztató szakorvosok rémülnek meg komolyan és fogják a fejüket.