Viszont az a gyakorlati folyamat, mely generálja a kapott mintát, nem feltétlen n-1 fokú pol függvény. Sok esetben ismert a generáló folyamat értékeinek eloszlása, ezért nem az a cél hogy pontosan összekössük a pontokat, hanem hogy a bias kontra varianca mértékében találjunk egyensúlyt a modellünk illesztésénél, mely modellt alapunk van feltételezni.
Természetesen van olyan, hogy nem ismerjük a modellt. Illetve all models are wrong, viszont megint a végtelen tökéletes elméleti dolgok felé terelődik a beszélgetés.
Ami izgalmas számomra, az az, hogy alkalmazott matematikával hogy található jobb válasz mégis csak, ha a válasz nem megúszható. Ha dönteni kell, akkor vagy hasból jön (rossz), vagy olyan mat. modell kell, amely képes kezelni az extrém információ hiányt. Ez egy izgalmas terület. Amikor túl sok a szabadság foka a sok ismeretlen faktor és ismeretlen hatás miatt. De MÉGIS kell választ adni.
Ha rendelni kell X termékből a mai napon, akkor mennyit rendeljünk? Nem megúszható a döntés. A kérdés az, hogy hogyan tudjuk a gyakorlatban a kimeneti valószínűség megbízhatósági intervallumát csökkenteni (confidence interval). Mindig ez a kérdés.