( uid_6201 | 2022. 12. 01., cs – 21:15 )

Na meg itt van korunk kényelme, amikor valami komolyabb ciklus van PHP-ban:

#!/usr/bin/php
<?php
function main() {
    $res = 0;
    for ($i=0; $i<2000; $i++) {
        for ($j=0; $j<1_000_000; $j++) {
            $res += $i ^ $j;
        }
    }
    printf("%d\n", $res);
}

main();
?>

$ chmod +x teszt.php
$ time ./teszt.php

Aztán jöjjön a kontraszt, hogyan éltünk az erőforrással mondjuk Pentium III számítási teljesítményű korszakban, ami a mai processzoroknál az 1..2 watt fogyasztáskategória lenne.
Igen, lefordítottuk a számításigényes programot.

fn main() {
    let mut res: u64 = 0;
    for i in 0..2000 {
        for j in 0..1_000_000 {
            res += i ^ j;
        }
    }
    println!("{}\n", res);
}

$ rustc -O teszt.rs
$ time ./teszt

Tény, hogy szkriptnyelven kifejleszteni a bármit tényleg csábítóbb.
További átok, hogy miért nem feltöltéskor készítjük elő jobban az anyagot kiszolgálásra, helyette miért látogatónként számoljuk újra és újra mindazt, amit feltöltéskor, módosításkor is lehetne?

Ilyenkor szoktam gúnyosan azt mondani, hogy még nem elég drága a villany, a szénerőművek által kibocsátott füst pedig nem számít.